Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1972-06-01 / 10. szám - Kahan, Koloman: Az ateista nevelés kérdéseihez az iskolában
• у v Г Az ateista nevelés kérdéseihez az iskolában KOLOMAN KAHAN, CSc. A marxizmus mint a munkásosztály tudományos világnézete és a világ forradalmi átalakulását magyarázó elmélet szervesen magába foglalja az ateista jelleget. Reális célokat tűz a dolgozók elé, és megmutatja nekik, hogy természetfeletti erők segítsége nélkül, azaz ateista módon hogyan építhetik jobb és igazságosabb életüket itt a Földön. A marxista ateista mélységesen meg van győződve arról, hogy az ember saját erejéből képes megvalósítani a humanizmus eszményét. Életét mentesíteni akarja az előítéletektől, illúzióktól, amelyek a vallást jellemzik. Harcol a vallás ellen, de nem presztizs okokból, nem öncélúan. Forradalmi humanizmusa nem engedi meg, hogy kiegyezzen a vallással, amely megalázza az embert, megingatja önbizalmát s hitét, hogy saját erejéből átalakíthatja a társadalmi valóságot. A vallás egyéni és társadalmi szerepével fékezi a hívők szociális angazsált- ságát és tevékenységét. Ezért a szocialista társadalom számára nem közömbös, hogy a dolgozó ember, különösen az ifjúság milyen eszmerendszert vall magáénak. Érdeke, hogy az emberek elsajátítsák a kommunista világnézetet, hogy az élet értelmét alkotó, sikeres tevékenységben találják meg, hogy a szocializmus tudatos .építői legyenek. Amint a szocialista országok tapasztalatai bizonyítják, azok a dolgozók, akik magukévá tették a tudományos világnézetet, általában politikailag angazsálód- nak, alkotótevékenységük magasabb szintű, öntudatosabb, s egyéni érdekeiket alárendelik a társadalom érdekeinek. Kommunista pártunk utóbbi konferenciái rendkívüli figyelmet szenteltek a világnézeti nevelés kérdéseinek. Ez nem volt véletlen, ez a jelen és a jövő társadalmi szükségleteiből következik. Egyre nagyobb jelentőséget nyer különösen a fiatal nemzedék céltudatosan szervezett nevelésének problémája. Ezen a téren még igen sok munka vár ránk. Ifjúságunk jelentékeny részének tájékozódása — ahogyan ezt az 1968 és 1971-ben végzett szociológiai kutatások mutatták — nincsen teljesen összhangban céljainkkal. Ennek egyik oka kétségtelenül az iskola tudományos ateista nevelése és a családi nevelés közti eltérésben keresendő. A továbbiakban az ateista nevelés távlataival kapcsolatban kimerítő elemzés helyett néhány aktuális gondolatot szeretnénk felvetni. A világnézeti nevelést joggal tekinthetjük a kommunista nevelés döntő tényezőjének. Az ateista nevelést nem lehet a világnézeti neveléstől elválasztani, azzal szerves egységet képez. Bizonyos koncentrátumot alkot, ahol az élet és az ember filozófiája elméleti és gyakorlati síkon találkozik. Az ateista nevelést a múltban az iskolában nem értékeltük megfelelően. A vallás bírálatára redukáltuk, és elfeledkeztünk arról, hogy azt szeretnénk, hogy a fiatal ember az ateizmus szellemében gondolkodjon és cselekedjen. Az ateista nevelés bonyolultsága abból következik, hogy az emberi lét égető kérdéseivel foglalkozik, s érinti az élet és halál intim és tragikus szféráját. Az is nehezíti a helyzetet, hogy okvetlenül összeütközésbe kerül a vallással annak teljes valóságában, a vallással és annak intézményeivel, amelyeknek ezeréves hagyománya befolyásolja a széles tömegek tudatát és tudat alatti 289
