Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)

1972-05-01 / 9. szám - Szuchy M. Emil: Az esztétikai élményszerzés a korszerű pedagógia szolgálatában / Az alsófok korszerű segédeszközei, módszerei és eljárásai

nyék alapján, hogyan fogalmazzák meg egyéni, olykor talán már sajátos véleményüket. Ez viszont újabb feladatot jelent a gyakorlatban, mert az esztétikai „normákon“ túl, logikai, sőt szóbeli közlésmódra is utal, s így a helyes kifejezés szabályainak alkalmazását is feltételezi. Az esztétikai fogalmazáshoz tehát szóbeli, kifejezésmódi előírások (szabályok] is szegődnek, s így többrétű tanulmányi anyaggal bővül az oktatás összefoglaló óráinak tartalma.

Az alkotó művész egyénisége, a közlésmód tartalmi-formai helyzete, a szemlélő szellemi befogadóképessége és az előadó felkészültsége járul tehát hozzá, hogy a látott formák (technikák, zsánerek, kifejezési módok és anyagkezelési eljárások stb.] ismertetése után, tisztázódjék az alkotás tartalmi lényege is, hogy megláttassa a művész gondolatvilágában a sűrített szerkezeti készséget, és rámutasson a jelképes ábrázolás értelmére, jelölje meg a metaforák tudatos sugallatait. Az ilyen lélektani tények és elemzések invokálják azután a rendszeres érdeklődést a képzőművészeti alkotások iránt, és az itt szerzett élmények az irodalmi vonatkozások könnyebb megértését is szolgálják.

Dinamikus és mozgalmas múzeumi tanórákra van tehát szükség, ahol a képzés érdeke szabja meg, hogy milyen tartalmú legyen a magyarázás. Milyen legyen a tantárgyi részterület aránya és milyen fokú az értelmezés színvonala. Fontos tényező még a diákok életkori sajátosságainak és a gyakorlati élet következményeinek a figyelembevétele is. Ez egyébként az itt végzett nevelőmunka eredményességének másik alapvető feltétele. Ugyanis az itt látott képanyag (szobrok vagy iparművészeti alkotások] bemutatása, az élményeken túl távlatot is mutat, mert nem „száraz“ adatokat vagy csak elméleti téziseket sorakoztat fel, hanem „eleven életet“ mutat, alkotásokat tár az ismereteket gyűjtő fiatalok tudatvilága elé.

Az elmúlt esztendő szeptember-december-ig terjedő ideje alatt szervezett csoportokban közel háromezer diák látogatta meg a múzeumot és a felkínált évi tíz tárlat kapcsán 29 esztétikai (képzőművészet-nevelési] órát tanítottak itt le pedagógusaink. Ez természetesen nemcsak a követelményeket és a tananyag ismeretét tételezte fel, hanem fényt derített arra is, milyen jelenleg a 6—9. osztályos vagy a gimnáziumi leányok és fiúk szellemi fejlettsége, mi jellemző gondolkodásukra, képzeletükre, érdeklődésükre, egész szellemi életükre. E tény mögött persze nemegy új gondolat, vagy egyéni ötlet rejlik. Az eddig bemutatott kiállítások anyaga az iskolák és a múzeum közötti eredményes munkát is igazolta. Olyan követhető gyakorlat bontakozott itt ki, amely nemcsak hogy növelheti az együttműködést, de a közös népművelés hatásfokát is elmélyítheti, és sürgetheti a tanórák tanterv szerinti ilyen vonatkozású kibővítését is.

Az elméleti és módszertani megalapozás természetesen nem magától történt. Érvelő ismeretanyag kellett hozzá. Szemléltető eszközök lettek szükségesek és olyan magyarázó szövegek és tárgyilagos ismertetések, amelyek helyes irányba mutattak. Ezt a metodikát a művészeti nevelést vizsgáló tudományos kutatás még jobban elmélyíthetné, ha céltudatosan irányíthatná és segítené az erre hivatott társintézményeket magasabbszintű útbaigazításaival. Nyilván vannak már ilyen kutatások és törekvések, de „lefelé“ még ezt nemigen tapasztaljuk. Az alapfokon és a gimnáziumokban viszont vannak már (és ez nem maradhat figyelmen kívül!] ilyen vonatkozású igények. Számítani kell tehát az alulról ható kívánságokkal is. Mérlegelni kell, mi is az, amit a diákok és a közvélemény igényel. Figyelni, hogyan zajlik le a gyakorlatban egy múzeumi esztétikai óra, egy szervezett tárlatlátogatás, egy találkozás az alkotóművésszel. S talán azt, „mennyit“ is ad a nevelő (tanító vagy szaktanár] és „mivel“ járul hozzá a múzeum egy ilyen tanóra vagy eszmecsere lebonyolításához.

A szemlélő és a mű egymásratalálásának feltételei közismertek. De fontos, hogy a nézőben éljen egy olyan befogadási hajlam, amelynek kiindulópontja az esztétikai értékrend megfogalmazására törekszik, hogy ezáltal „saját“ művészi ízlését is kialakíthassa. Ebben a pedagógus és a kiállító művész siet

275