Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)

1972-05-01 / 9. szám - Szuchy M. Emil: Az esztétikai élményszerzés a korszerű pedagógia szolgálatában / Az alsófok korszerű segédeszközei, módszerei és eljárásai

segítségére, amikor olyan tényekre hívja fel figyelmét, amelyen a lényegre utalnak.

A korszerű iskolai képzőművészeti nevelés (az irodalmi és a zenei tananyag megkülönböztető szempontjai mellett) az esztétikai oktatás égisze alatt történik. Már az elemi iskolai (sőt óvodai) oktatásban is fontos szerepet kell kap nia. Szüntelenül jelen kell lennie az órarendekben egészen az érettségi bizonyítványkiosztásig. A gimnáziumot végzett nemzedéknek szélesebb látókörrel kell rendelkeznie, hogy történelmi távlattal mérhesse önmagát, és a körülötte zajló világban a művészetet is életszükségletnek tekintse.

Az eredményes művészeti oktatás csak más nevelési intézményekkel együtt vezethet tényleges eredményekhez. De irányítóinak ismerniük kell az ízlésszint mögött meghúzódó lélektani erőviszonyokat és azt a szisztémát is, amellyel a szaktanító vagy a múzeum dolgozója szervezi tanóráit, szerkeszti tárlatait, előadásait. De azzal is tisztában kell lenni, hogy milyen diák-típusok vannak; tipologizálhatók-e ezek a szemlélők; fokozható-e érdeklődésük; megváltoztatható-e látszólagos közömbösségük stb.

Á Dunamenti Múzeum szépművészeti osztályának eredményeiről azért szólunk, mert itt kialakult már annak a lehetősége, hogy olyan munkatervet dolgozzon ki, amely nemcsak az intézmény adta megkülönböztetett lehetőségeit használja fel célszerűen (és ez másutt is ötletadó példa lehetne), hanem azt is tudatosíthatja, hogy a művészet tüzetes elemzése szükséges ahhoz, hogy „elkerüljük a szocializmus és a művészet kapcsolatának leszűkítő, egyoldalú értelmezését“ és felvértezzük ifjúságunkat olyan kritikai szemlélettel, amelynek birtokában szembefordulhat azokkal a még mindig ható kispolgári és más divatos nézetekkel, amelyek valótlan fogalmakkal, elvtelen megalkuvással próbálkoznak a „szellemi liberalizmus“ jelszavával hatni a művészet és a szocializmus harmonikus kapcsolatrendszerére.

Gondolatainkat, tapasztalatainkat annak a hangsúlyozásával szeretnénk befejezni, hogy a szerteágazó műelemzést és a diákok fogalmazó-készségét ne tekintsük teljesen egymástól független feladatnak. Tartsuk szem előtt, hogy az irodalomtanítás mellett a zene és a képzőművészet is egyenrangú tényező. A tanulók élményeinek állandó ébrentartásával és megfelelő mederbe terelésével eredményes munkát végezhetünk a jövő, de már a jelen számára is. Az élményszerzés (már az is, hogy „tárlatlátogatás“, „találkozás a művésszel“) a korszerű pedagógia nélkülözhetetlen követelménye. Nevelési céljainkat — az erkölcs-politikai érveket szem előtt tartva — terjessze hát ki erre a szakterületre is! Tanulóink művészi ízlésének és emberi magatartásának a kialakításában akkor fogunk eredményesen közreműködni, ha az irodalmi alkotásokban rejlő gazdag élményanyagból kiindulva közeledünk a képek és a szobrok világához. Ha megszoktatjuk ifjúságunkat a rendszeres tárlatlátogatásra és megtanítjuk őket arra, hogy tudatos mérlegelés és kutatás (elemzés) után képesek legyenek egyéni véleményük megfogalmazására is.

Az újszerű népművelés módszereinek újabb színével szeretnénk felfrissíteni az iskolai képzőművészeti (esztétikai) nevelés kissé elszürkült palettáját. Korigény ez. S mi új tartalommal és rendszereséggel, metodikai útbaigazításokkal akarunk hozzájárulni a fiatalok ilyen irányú neveléséhez. Az eddigieknél érzékenyebb összhangban munkálkodni a szocialista művészet sikerének és igazának érdekében. Ehhez a munkához kérjük rajztanáraink segítségét.

276