Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)

1970-09-01 / 1. szám - A szóbeli kezdő szakasz

7

benne bizonyos hangok képzésének helyei, ezért jelentkeznek a regresszív gátlások eltérő fonémák, fonémacsoportok, hangtestek kiejtésében. Pl.: ch, ä, ô, vlk, prst, krk, vtáci stb. Ne gondoljunk itt nyelvtani szabályokra, tudatos összehasonlításra. Hiszen a gyermek az anyanyelvét sem tudatosan, nyelvtani szabályok alapján tanulja iskolába lépése előtt. Az analógia folytán azonban szöget üt a fejébe, hogy a többes szám jele a magyarban mindig „k“, házak, emberek, bírók, a szlovákban viszont a többes számot eltérő hangok jelölik, domy, ludia, sudcovia stb. Meglepődik az indoeurópai nyelvek nemi kategóriáján, hiszen a magyarban szép fiú, szép leány, szép asszony, de a szlovákban pekný chlapec, pekná žena, pekné dievča. A számnevek charibdiszeiben botladozik, hiszen a magyarban egy ember, négy füzet, öt korona, a szlovákban jeden človek, štyri zošity, päť korún, s nem beszélve a többes számú főnevek és a megnevezett tárgyak egyeztetéséről: dvoje nohavíc, troje kachiel, pätoro šiat.

Az elmúlt időszak tapasztalatai, az ellenőrző látogatások, megfigyelések mindenesetre biztatóak, persze a szóbeli kezdő szakasz nem mentes a hiányosságoktól sem. A tanulóknak anyanyelvükön nagyob- bára már kialakult az artikulációs bázisuk. Ennek analógiájára képezik a szlovák fonémákat, fonéma kapcsolatokat, noha a szlovák nyelv hangjai, intonációja nagyob- bára nem azonosak az anyanyelvi beszéddel. Erősen érezhető kezdeti stádiumban az anyanyelvi akcentus. A kiejtési és intonációs hibák többnyire az anyanyelvi negatív interferenciára vezethetők vissza. Ilyen irányú hiányosságok a h—eh fonémapár ejtése, a hosszú magyar ä, az illabiális ä hangok keveredése a szlovák hangtestekben: stára mama, hra sa. Az et- nolingvisztikai beütések a nyelvjárási hangállományból szűrődnek be. Helytelenül használják vagy egyáltalán nem használják a tanulóink a „sa“ visszaható névmást reflexív igék esetében: teraz otočíme, otočíme sa helyett. Az igék tanításakor még a tanítók is vétenek az igeszemlélet ellen: zajac skáče, zajac skočí.

Meglepő, hogy a főnevek grammatikai neme nem jelent nagyobb akadályt. Elvétve találkozunk melléknév—főnév, alany névszói—igei állítmány helytelen egyeztetésével .noha már a grammatikai nem szempontjából ilyen főnevek is előfordultak: myš, dlaň. A nyelvoktatás kezdeti szakaszában nem tartom helyesnek még mondókákban sem a posztponált (hátrahelyezett) jelző alkalmazását: koníka bieleho, koník môj stb.

Tanítóink nyelvi felkészültsége ma már kielégítő. Szembeötlő hiányok nem mutatkoznak. A limitált szókincset gyakran variálják, néha azonban nem mernek eltérni a Képes Nyelvkönyv Tanítói Kézikönyvének utasításaitól, még akkor sem, ha ott hibás kérdések vannak: Kde chodí Jožko? Do školy. Helyesen: Kam chodí Jožko? Itt- ott felbukkannak még ilyen helytelenségek: To néni — To nie je, Pes nie sedí — Pes nesedí helyett. Hiányként kell azonban elkönyvelni a helytelen szórendet, az ige- szemlélet pontatlanságát, keverését a befejezett és folyamatos cselekvésű igék esetében: budem vám ukázať, ukážem vám, vagy budem vám ukazovať helyett. Ugyancsak vigyáznunk kell a visszaható igékre: Deti, teraz otočíme — otočíme sa helyett. A nyelvi gyomok irtása mind a tanító, mind a tanulók beszédéből elsőrendű feladatunk.

Az ellenőrzött tanítási órák alapján kellemesen meglepődtünk a tanítók lelkes hozzáállásán. Minden iskolában gondosan előkészített tanítási órák szemtanúi lehettünk. A szlovák nyelv fül, száj, szem útján történő megközelítésének előnyeit^ rendszeresen kihasználták. A tanítók tisztában vannak azzal, hogy az állandó dialógusok által közvetlenebb kapcsolatban lehetnek a tanulókkal, fokozhatják az aktivitásukat, megszerettethetik a nyelvet.

Az új módszerű, fokozott figyelemösszpontosítást követelő tanítási egységekben azonban itt-ott hibák is csúsznak be. Ilyenek: az egy nyelvű óravezetés még nem tudott teljesen gyökeret verni, néha feleslegesen és indokolatlanul átkapcsolunk az anyanyelvre ott is, ahol nem volna szükséges. A tanítási órák idegennyelvűsége megkívánja, hogy a lehető legnagyobb mértékben kapcsoljuk ki az anyanyelvet. Anyanyelvi szavak, szókapcsolatok, mondatok vegyítése a szlovákkal fékezőleg hat az idegen nyelvi beszéd kialakítására.

A pergő dialógusok elismerést váltanak ki, de megfeledkezünk arról, hogy a beszédkészség fejlesztése csak akkor haladhat jó úton, ha a tanulókat nemcsak a feleletre, hanem a kérdések megalkotására is megtanítjuk. A kérdéstechnika nem elhanyagolható terület, maga az élet követeli meg. A tanítónak úgy kell vezetnie tanítványait, hogy fokozatosan, szinte észrevétienül sajátítsák el növendékei a kérdésalkotás formáit, amely fokozatosan kérdésalkotási készséggé alakul bennük. Ne aggassza tanítóinkat az a természetes törés sem, amely a dinamikusabb, aktívabb munkát fékezni fogja, ez csak átmeneti