Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-10-01 / 2. szám - Sz.J.: Az olvasóvá nevelés problémája (Módszertani Közlemények) / Figyelő
egy-egy új szó jelentésére a szövegösszefüggésből vagy a beszédhelyzetből. Ebben • a munkában olykor segítségünkre lehet az ellentétes jelentésű vagy rokon értelmű szó is, a szó meghatározása, egy egyszerű rajz vagy szemléltető kép stb. Az új szavakat mondatkeretben, összefüggő szövegben, beszédben kell elsajátíttatni. Az új szavak és kifejezések ismertetéséhez hozzátartozik kiejtésük, jelentésük feltárása, helyesírásuk bemutatása és nyelvtani tulajdonságaik megvilágítása. Ebben a munkában célravezető az új szavaknak ismert mintamondatokba való behelyettesítése. A behelyettesítés biztosítja, hogy az új szót természetes mondatkeretben tanítjuk. Igen sok tanár elköveti azt a hibát, hogy miközben az egyes nyelvtani jelenségeket teljes alapossággal meg akarják magyarázni, az egész osztály passzív, a tanulók ülnek és hallgatnak. A hosszú magyarázat a nyelvtani ismeretek gyakorlati alkalmazása nélkül időveszteség. A tanítási órát jóformán teljes egészében gyakorlásra kell fordítani. Az idegen nyelv tanára nem azért van az osztályban, hogy az idegen nyelvre vonatkozó ismereteket közölje, hanem azért, hogy olyan tevékenységek sorozatát irányítsa, amelyek a tanulóknál mindig több és több szerkezet fokozatos automa- tizálódását, illetve kiegészítését segítik elő. A nyelvtani ismereteket gyakorlati szempontok szerint kell tanítani. A nyelvtan tanításában nem a nyelvtani szabályok ismerete a cél, hanem a nyelvtani jelenségeknek a beszédben való alkalmazása. Minthogy a beszéd mondatokból áll, a nyelvtani jelenségeket is mondatkeretben kell megismertetni és mondatkeretben kell elsajátíttatni. Helytelen lenne tehát a nyelvtant rendszeres alaktani és mondattani ismeretek formájában tanítani. A nyelvtani ismeretanyag tanítását a lexika tanításával szoros kapcsolatban kell végezni, vagyis az új nyelvtani jelenségeket ismert lexika alapján világítjuk meg, az új lexikai anyagot pedig ismert nyelvtani szerkezetekben gyakoroljuk. A nyelvtani jelenségek gyakorlati megközelítése azt jelenti, hogy a nyelvtani jelenségeket az idegen nyelvben leggyakrabban előforduló mondattípusok segítségével tanítjuk. Nyelvtani szabályokat csak abban az esetben tanítsunk, ha segítségükkel a tanulók nyelvtani jelenségek nagyobb csoportját át tudják tekinteni. A nyelvtani szabályokat magyarul ismertetjük és fogalmazzuk meg, nyelvtani terminológiát idegen nyelven csupán akkor adunk, ha az anyanyelvben nincs megfelelő nyelvtani jelenség. A nyelvtani tudnivalók könnyebb megértése és begyakorlása érdekében használjuk fel a szemléltetés különféle eszközeit. A tapasztalat szerint a nyelvtani ismeretekkel összefüggő jártasságok és készségek kialakítását szolgáló gyakorlatoknál igen fontos szerepet játszik az átalakítás és a behelyettesítés. Igen fontos, hogy a gyakorlás során biztosítsuk az osztályban az aktivitást, és a tanulókat a lehető legnagyobb mértékben foglalkoztassuk. Az automatizálódást szolgáló gyakorlatoknál a tanulók figyelmét a gyakor- landó nyelvtani ismeretre kell összpontosítanunk. рш gf* Figyelő Az olvasóvá nevelés problémája 57 MÓDSZERTANI KÖZLEMÉNYEK Idestova már két esztendeje, hogy a Magyar írók Szövetsége és az Olvasó Népért mozgalom előkészítésében részt vevő társadalmi testületek közzétették különböző reprezentatív felmérések adatait. Ezek szerint az ország felnőtt lakosságának — beleértve az iskolás gyermekeket is — 25 százaléka olvas rendszersen, 15—20 százalék időnként, alkalomszerűen vesz a kezébe könyvet, s a fennmaradó 55—60 százalék egyáltalán nem olvas. Ez azt jelenti, hogy az „olvasó nép“ illúzióját el kell oszlatni, mégha a betű, a könyv megszerettetésében szép eredmé
