Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-10-01 / 2. szám - Sz.J.: Az olvasóvá nevelés problémája (Módszertani Közlemények) / Figyelő
nyékét is értünk el. Közismert, hogy az újkor iskolájának a „tényanyag lavinaszerű gyarapodása“ miatt elsősorban nem kész ismeretek tömegét kell megtanítania, hanem azt, hogyan kell tanulni, együtt haladni az ismeretek fejlődésével. Ismereteit állandóan felfrissíteni, kiegészíteni, a világ állandóan változó jelenségeivel lépést tartani pedig csak az olvasó ember képes. Az olvasóvá nevelés kérdése tehát nagyon időszerű, és fokozottan igaz, hogy csak az a pedagógus végez jó munkát, aki a könyvek barátjává neveli tanítványait, mégha nem is csak az iskola felelős a jelenlegi helyzetért. „Véglegesen le kell számolnunk azzal a nézettel — írja Kolta Ferenc a folyóirat 1969. évf. 2. számában — hogy az olvasásra nevelés egyetlen tantárgy, a magyar nyelv és irodalom feladatrendszerébe tartozik“. A továbbiakban az óvodától kezdve vázolja az általános iskolai tanórákon és azon túl a gyermek könyvhöz vezetésének kérdéseit. Többek között megállapítja, hogy az olvasásra nevelés jobb megvalósítása, a könyvnek mint pedagógiai segédeszköznek hasznosítása az iskolában, az „olvasó nép“ eszméje nagyon sok tennivalót jelent. Újszerű feladatokat a tudományos kutatóknak (a pszichológusoknak, a pedagógia elméleti művelőinek és a didaktikusoknak], az iskolai élet szervezőinek és irányítóinak, de talán a legtöbbet a nevelőmunka gyakorlati megvalósítóinak: az iskolák tanítóinak és szaktanárainak, a nevelőképző intézményeknek. A folyóirat mérlegelve a probléma fontosságát, az 1970. évf. 3. számát szinte kizárólagosan az olvasás tanítása ill. az olvasóvá nevelés kérdésének szenteli (jóllehet az előző számokban is találkozunk figyelmet érdemlő, elsősorban az olvasástanításnak az egyes osztályokban adódó problémáiról szóló írásokkal — lásd még az 1969. évf. 3., 4. és 5. számát]. Kerékgyártó Imre írja Az olvasás tanítása, olvasóvá nevelés című tanulmányában, hogy az olvasás tanulásával hármas funkció befogadására kell alkalmassá válni. „Az író írásával tényeket, jelenségeket, érzelmeket, gondolatokat közölni akar énvelem, számomra is érthetően szeretné kifejezni bonyolultabb gondolatait, vagy az élet sokrétűségét, ellentmondásosságát kívánja ábrázolni nekem. Az író az olvasónak ír, olvasni pedig csak az tud igazán, aki egyaránt felfogja, megérti közléseit, kifejezéseit, és ábrázolásait. Az érdeklődés és az igényesség felkeltése után az olvasóvá nevelés éppen ezért ezeknek a képességeknek kialakítását, fejlesztését igényli a pedagógustól“. A további cikk a 2. osztály olvasó óráin megvalósuló önállóságra nevelés kérdését fejtegeti az olvasmány feldolgozásának és gyakorló órájának a bemutatásával. Figyelmet érdemel Bellyei László: Az alsótagozatos kötelező házi olvasmány elemzéséről és feldolgozásáról című írása. A magyar alsótagozatos oktatás történetében az 1963-as Tantervben találkozunk először házi olvasmánnyal. Móra Ferenc Kincskereső Kisködmönét kell elolvasniuk főként azzal a céllal, hogy belekóstoljanak az önálló olvasás szellemi élvezetébe. Móra műveit világszerte ismerik és nagyra értékelik. Angliában pl. egy igen tekintélyes tudományos fórumon közzétett tanulmány Daudet-val, Dickens-szel és Mark Twain-nel állítja egy sorba, érdekes módon megjegyezvén, hogy a társadalmi igazság a vérében volt. A szerző szerint ezeket az értékeléseket is figyelembe kell venni e mű elemzése előtt, különösen akkor, amikor a regény befejező mondatának („a szeretet az élet“] jellemzését próbáljuk megfogalmazni. A szakköri foglalkozások valamilyen módon szervesen kapcsolódnak a tanórákon végzett munkához. Az irodalmi szakkör feladata természetesen az irodalom megszerettetését, a tanulók rendszeres olvasóvá nevelését, irodalmi, esztétikai ízlését fejleszteni, elősegíteni. Dr. Szörényi József az irodalmi szakkörvezetés módszertani kérdéséit tárgyalja. Általánosítások levonására alkalmas formában azt mutatja be, hogyan készít elő egy szakköri foglalkozást olyan irodalmi szakkör keretében, amelynek alapcélkitűzése az olvasóvá nevelés. A foglalkozás témája: H. Becher— Stowe: Tamás bátya kunyhója. A felkészülés három, jól felismerhető szakasza: I. A szerző mondanivalójának egyszerű megfogalmazása (bemutatja a rabszolgatartó társadalmat, ítéletet mond az embertelenség felett, érzelmi állásfoglalásra készteti az olvasókat stb.) II. A megbeszélés egyes szempontjainak a „gazdáit“ megfelelő tanácsokkal látja el, a felkészülésre határidőt szab ki. III. A tanulók felkészülésének áttekintése után végleges menetrendet (forgatókönyvet] készít, megállapítja a vitapontokat. A menetrend kérdéseit nem ismerteti előre, csupán a narrátor szerepét beszéli meg egy tanulóval. Vörös Jolán hódmezővásárhelyi tanítónő azt mondja el, hogy milyen módszerekkel dolgoznak az általános iskolában a olvasóvá nevelés érdekében az irodalom órák keretében és azon túl. Az „Olvasó osztályérť'-mozgalom kapcsolatban megvizsgálták a tanulók szépirodalmi és ismeretterjesztő könyvekkel való ellátottságát, valamint az olvasottságukat. „Olvasó ősz-
