Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-10-01 / 2. szám - Kerékgyártó Imre: A személyiség
megtalálhatók a indivíduum, egyed és egyéniség jegyei, de döntő többlet benne, hogy mindezek társadalmi jellegét és funkcióját, szerepét állítja a középpontba. Ha mindezeket figyelembe vesszük, pedagógiai szempontból a személyiség egységes szerkezetét vehetjük csak alapul, s nem elégedhetünk meg az egyes szaktudományok sajátos megközelítési módjaival. Ez a szerkezet pedig a következőképp vázolható fel: személyiség személyi tudat tartalmi oldala ismeretei társadalmi arculata {nézetei) formai oldala érdeklődése temperamentuma irányultsága képességei jelleme személyi lét biológiai lény öröklött és szerzett tulajdonságaival viszony a társadalommal a társadalom viszonya hozzá betöltött szerepei Mind a személyi létnek, mind a tudatnak van külső és belső rétege. így pl. azok a társadalmi szerepek, amelyeket formailag lát el csupán a személyiség, de nem azonosul velük, vagy azok az ismeretek, amelyeket másoktól készen vesz át, de nem dolgozza fel magáévá őket, csak a külső réteghez tartoznak. Nem véletlen tehát, hogy pedagógiánk a tanulók aktivitását, önállóságát, tevékeny részvételét hangsúlyozza az ismeretszerzés folyamatában, valamint a nevelésben. Nem elégedhetünk meg ugyanis azzal, ha csak a tanulók személyiségének külső rétegéhez férhetünk hozzá, alakítani, valóban nevelni őket csak akkor tudjuk, ha személyiségük belső rétegeire tudunk hatni, ott vagyunk képesek változásokat előidézni. A személyiségelmélet megemlíti ezenkívül, hogy a személyi létnek tengelye a tevékenység. Ez azt jelenti, hogy a személyiségre nem a szavak, hanem az általa végrehajtott tettek hatnak. A cselekedetek (sport, turisztika, egészséges életmód) fejleszti biológiai lényét éppúgy, mint társadalmi viszonyait (közéleti tevékenysége, társadalmilag hasznos munkája és megbecsülése) és szerepeit (aktívan vesz-e részt a közösség életében?). Mindez arra is figyelmeztet, hogy ne tulajdonítsuk túlzott szerepet életünkben a puszta szavaknak. Sartre szerint korunk legtipikusabb betegsége amúgyis a szórák. A személyi tudat tengelye az öntudat, amely a személyiség fejlődése során tervszerű nevelés hatására, és nem spontánul alakul ki. Az „én“ tudatához még minden csecsemő eljut, innen azonban már a nevelőnek kell eljuttatnia a fiatalokat az önismeret — önérzékelés = fizikai, biológiai önállapot érzékelése és átélése — önfelismerés = a személyiség önmagát a logikai gondolkodás szintjén ismeri meg. az önértékelés — önfelismerése segítségével megállapítja helyét egy adott kollektívában, a társadalomban. — ösztönzéseket kap, hogy milyen magatartást alakítson ki az önszabályozás — önelemzés: „önbírálat“, elemzi viselkedését, tetteit — önkontroll: tudatos ellenőrzés önmaga felett (önfegyelem, önuralom) lépcsőfokain át. Nevelésünkben rendszerint ezekről a fontos lépésekről feledkezünk meg, vagy azért, mert egyoldalú intellektualizmusra törekszünk, vagy egyszerűen megfeledkezünk arról, hogy ezek nélkül a személyiség fejlesztéséről beszélnünk sem lehet. Sokszor keressük nevelésünk kudarcainak okait, s azokat mindenütt kutat^ juk, csak épp e lépcsők elhanyagolásában nem. Márpedig, ha a személyiség sokoldalú fejlesztését tekintjük feladatunknak, az oktatás elemi fokától ezeket a szokásokat, jegyeket kell mindenekelőtt kialakítanunk a gyermekekben. Csak ha ezen az úton jár42
