Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-10-01 / 2. szám - Az iskolaügy , a nevelés és művelődés a szocializmus építésének jelentős eszköze
minthogy megnehezítette, és a döntő időszakban lehetetlenné tette a jobboldali- opportunista erőknek és az ellenforradalmi elemeknek, hogy az iskolaügy területén magukhoz ragadják a vezetést. A fejlődés jellegzetessége volt Szlovákiában, hogy az „ellenzék“ erői a párt iskolapolitikáját destruktívan bírálták, és követelték a „személyi kultusz módszerei által okozott hibák kiküszöbölését“. Az opportunista és szocialista ellenes elemek az iskolaügy területén csak a döntő pillanatokban — 1968. júliusában léptek fel. 7. A január utáni fejlődés az iskolaügyben Az 1967-es év vége felé társadalmi életünkben megjelentek az első jeladások arra vonatkozólag, hogy az ellenforradalom közvetlen összeütközésbe kerül a munkásosztály hatalmával. A CSKP vezetősége vezető funkcionáriusainak opportunizmusa annyira ment, hogy fokozatosan elárulta a munkásosztály alapvető érdekeit és elvetette a mar xizmus—leninizmus alapelveit, mikor lehetetlenné tette az SZLKP KB-а részére és a szilárdan marxista elveket valló kommunistáknak, hogy az iskolaügyben, a művelődés és nevelés terén felszámolják az opportunizmus képviselőit, bár 1968. első hónapjaiban megvoltak erre az eszmei-politikai feltételek. Károsan befolyásolta a szlovákiai iskolaügyet a további, „január utáni“ időszakban az akkori iskolaügyi miniszternek, prof. Kadlecnek és helyettesének, ing. Hendrychnek bratislavai látogatása. Ez a jobboldali és ellenzéki erők jelem tős erősítését vonta maga után a szlovákiai iskolaügyben. Nagyban gyengítette és zavarta az akkori Iskolaügyi Megbízotti Hivatal egységét és aktivitását. 8. A jobboldali és szocialista ellenes erők nyíltan a politikai „küzdőtérre“ lépnek Az iskolaügyben és a pedagógiában a revizionizmus álláspontját valló „ellenzéki“ erők sok évi működésének betetőzése volt, amikor nyíltan felléptek a politikai „küzdőtérre“ 1968. júliusában és szeptemberében. Stratégiájuk az iskolaügy terén az alábbi eszmei-politikai követelményekbe torkollott: ® Elítélik az iskolaügy egész szocialista fejlődését és a párt iskolapolitikáját. Az 1963., 1960. és 1965. évi iskolareformokat egyhangúlag negatívan „értékelik“. О Elítélik és elutasítják a párt marxista—leninista iskolai káderpolitikáját. A kispolgári radikalizmus osztályon kívüli, opportunista szemszögből demagóg módon torzítják és kiforgatják a tényeket. • Tagadják a szocialista és kapitalista iskolarendszer közti különbséget. Mellőzik az iskola oktató-nevelő tevékenysége alapvető oktató-nevelő kérdéseihez való marxista-leninista, pártos hozzáállást. 9. Az ellenforradalom további megnyilvánulásai az iskolaügy, a művelődés és nevelés terén A szlovákiai iskolaügy „demokratizációjának és megújhodásának programja az ultra-radikális csoport fogalmazásában feltűnően 2000 szót tett ki. Annak ellenére, hogy ezt a sajtó és a tömegkommunikációs eszközök egy része pártfogolta, nem szerezte meg a tanítók aktív támogatását. Bebizonyosodott, hogy a tanítóságot túl erős és számos kötelék fűzi a dolgozó néphez. Ez a tény abban az időben is, amikor az ellenforradalom közvetlenül fenyegette, döntő tényezője lett a haladó, szocialista öntudatú tanítóságnak a néphatalommal és a szocializmus építésével szemben tanúsított álláspontjának. A tanítóknak csak jelentéktelen hányada, rendszerint csak egyesek, akik múltjukkal és sorsukkal a volt kizsákmányoló osztályhoz és a fasizmushoz kapcsolódtak, tértek a szocialista ideálok nyílt árulásának, a politikai kalandok és a hlinkai, szovjet- és kommunista ellenes fanatizmus útjára.
