Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-10-01 / 2. szám - Az iskolaügy , a nevelés és művelődés a szocializmus építésének jelentős eszköze
A tömegkommunikációs eszközökben működő ellenforradalmi és jobboldali- opportunista elemek, általános támadásának légkörében, amellyel a „közvéleményt“ akarták befolyásolni azon pedagógusok és iskolaügyi dolgozók ellen, akik becsületesen kitartottak osztály-, ideológiai, marxista—leninista álláspontjuk mellett, ezek az opportunista elemek komoly ellenállásba ütköztek. Az iskolaügyi dolgozók, a tudományos-kutató intézetek, valamint a főiskolai és az iskola adminisztráció dolgozói egy részének opportunizmusa a történelem, az állampolgári nevelés és irodalom tanításában felhalmozódott eszmei zűrzavarban nyilvánult meg. Az opportunizmus eszmei, valamint tudományos téren az I. és II. ciklusú általános műveltséget nyújtó iskolák új koncepciója kialakulásához való viszonyulást. Az iskolák túlnyomó részében, különösen a főiskolákon év folyamán a párt- vezetőség jobboldali orientációjú részének álláspontja következtében a vezetést fokozatosan a jobboldali-opportunista beállítottságú egyének, radikalista kispolgárok vették át. A kommunisták, akik ellenálltak az általános kényszernek és hűek maradtak a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség alapelveihez, valóban „kisebbségi ellenzékbe“ kerültek a párt jobboldali vezetésének „hivatalos politikájával“ szemben, vagy eltávolították őket. Az 1968-as év folyamán az ellenforradalom kihasználva a párt helyzetét, fokozatosan megerősítette helyzetét az egész ideológiai fronton. Fő eszmei fegyverévé vált a iskolaügy és az ifjúság nevelése terén a nacionalizmus. A nacionalizmus lehetővé tette az ellenforradalom részére, hogy felhasználja a diákokat, sőt kiskorú gyermekeket is a féktelen szovjetellenes hisztéria keltésére, a munkásosztály és a dolgozók politikai hatalma, valamint a szocializmus negyed- százados, emberek milliói által létrehozott értékei ellen. A nyílt szovjetellenes uszítás megsemmisítette a tanítók sok évi törekvéseinek és becsületes munkájának eredményeit. A nacionalizmus és szovjetelle- nesség kiforgatott valamennyi alapvető értéket és eszményt, megfosztotta az ifjúságot biztonságérzetétől és reális élettávlataitól. • 10. A politikai konszolidáció megindulása Az 1969. év folyamán a CSKP KB áprilisi ülése után az iskolaügy terén és az iskolai pártszervezetekben is jelentős fejlődés vette kezdetét, mely lehetővé tette, hogy megkezdjék a marxista—leninista alapelvek következetes érvényesítését. Igazolást nyer az SZLKP KB-nak és az Iskolaügyi Minisztériumnak az ideológiai és politikai munka kulcsproblémáira való irányulása. A helyzet az iskolákban fokozatosan konszolidálódik. Ez többek közt annak is a következménye, hogy a tanítóság egészséges szocialista magva szilárdan kitartott szocialista meggyőződésében. A jobboldali-opportunista és szovjetellenes erők elhallgatnak, illetve csökkent befolyással „dolgoznak“. A tanítók kezdik tudatosítani, hogy kötelességük kiküszöbölni a hibákat és felszámolni a nevelésben okozott károkat. Az ideológiai munkának közelebb kell kerülnie az iskolák és a tanítóság munkájához, segítenie kell a tanítóknak keresni és megtalálni nevelési munkájukban és állampolgári életükben a helyes tájékozódást, meg kell szigorítani az iskolai ellenőrzést, megalkuvás nélkül meg kell követelni a tanítóktól, a funkcionáriusoktól és az iskolaügyi alkalmazottaktól a fegyelmet és rendet kötelességeik teljesítésében. Az ideológiai és politikai szempontból meggyőződéses és művelt tanítók megértik, hogy az ideológiai munka sikeres fejlesztése érdekében nem elegendő az alapelvek megvédése a konzervatív, reakciós és kispolgári elemekkel szemben, hanem fő küldetése különösen napjainkban, hogy a tanítóságot az alapvető nevelési problémák megoldásában vezesse és hogy bekapcsolja őket a köz- és társadalmi életbe.
