Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1971-05-01 / 9. szám - Smíd Rozália: A családi nevelés hatása az óvodáskorú gyermekek személyiségére / Óvodai nevelés
281 lasszunk, hogy eredményes legyen a beavatkozás. A gyermekek életeleme a játék (elsősorban), ennek egyik fajtája az alkotó játék, melynek minden mozzanatát igyekeztem felhasználni, hogy közös nevezőre hozhassam a passzívak, az aktívak ill. túl aktívak csoportját. Az együttjátszás csak akkor jelent igazán nagy élményt számukra, ha a csoporton belül kialakítjuk a feltételeket, melyek biztosítják a nyugodt tevékenységet. Mindig igyekszem minden egyes gyereket belevonni a játékba, természetesen ehhez meg kell találni a közeledés módját. A gátlásos, passzív gyerek is lassan aktívvá válik, ha megkönnyíteni a beilleszkedést, a szülőktől való elszakadást azzal, hogy bevonom őt a játékba, együtt játszom vele, segítek megtalálni az érdeklődésének megfelelő játékszert. Megpróbálom úgy irányítani a játék folyamatát, hogy befejeztével feloldódjon a feszültség. Bevált módszer az alkotójáték folyamán a bábjáték, melyet én is szívesen alkalmazok. Ilyenkor a gyerekek spontánul játszanak a bábukkal, téma, szöveg nem köti őket, saját fantáziáját, elképzeléseit valósíthatja meg mindegyik. Ismeretes a bábu feszültséget feloldó szerepe. A gyerek szinte megfeledkezik róla, hogy a szereplő valójában ő, eggyé válik a bábuval. Azt tapasztaltam, hogy az egyes készségeket, a viselkedés szabályait is könnyebben sajátítják el a gyerekek, ha azokról egy hatásos bábu segítségével beszélek. Igyekszem munkám folyamán a játék eredményének szépségét megláttatni, érdeklődésüket lekötni, alkalmat adok különböző jellegű feladatok végzésére, több irányban is megpróbálom mozgósítani aktivitásukat. Az egyes munkakészségek begyakorlására jó alkalom a naposi teendők végeztetése. Nem mellékes az ezzel a munkával együttjáró esztétikai élmény sem. Visszatérve a három gyerek jellemzésére. K. Éva aktivizálása legköny- nyebben ilyen formában volt elérhető. Mivel segítőkészsége megvolt, igyekezett is mindig az ilyen irányú feladatokat elvégezni. Itt felhasználhatta azokat a készségeket, melyeket már a szülői házban elsajátított. Serkentőleg hat, ha egy-egy sikeres próbálkozást, megnyilvánulást, dicséret és elismerés kísér, ennek eredménye feltétlenül az önbizalom kialakulása, megerősödése. Kétségtelenül pozitív élményt szerez ezáltal a gyermek és amint a tapasztalat mutatja, törekszik, hogy máskor is megismétlődjön ez a sikerélmény, mely a tevékenységeket fokozatosan automatikus szokásokká fejleszti. Megfigyeléseim eredményét felhasználom a gyermekekkel való kapcsolat kialakításánál is. Meggyőződésem, hogy egészséges légkör csak a gyerekek tökéletes ismerete mellett alakulhat ki. Elmaradhatatlan része az óvodai életnek a sikerélmény biztosítása. Gyakran halljuk, hogy a gyermekek nem kapnak elég teret az önálló cselekvésre. Az egyes foglalkozások összeállításánál mindig játékosságra kell törekedni. Bevonom a gyerekeket sokszor már a segédeszközök kiválasztásába, segítenek kialakítani a megfelelő környezetet a foglalkozás levezetéséhez. Néha ezek egészen apró megbízások, a követelményeket csak fokozatosan a gyerekek önbizalmának, aktivitásának növekedésével arányosan emelem. Minden alkalommal az egyes szituációk lehetőséghez mérten történő szemléltetésére törekszem, azáltal elősegítem a figyelem intenzívebb koncentrációját, könnyebben felkeltem a kevésbé aktívak figyelmét is. A gyerekek munkája értékelésének során a kevésbé ügyes gyerekek munkáját is megdicsérem időnként; célom ezzel, hogy ne csupán a valóban ügyesek érezzenek sikerélményt, szeretném a passzívakat is inspirálni. Hatásos egy-egy bíztató szó a kezdeti sikerek elérése esetén, mivel a gyerekek számára fontos a nevelő bizalma. A túl aktívak számomra kisebb nevelési problémát jelentenek. Talán nem is a legmegfelelőbb a túl aktív kifejezés. Általában minden gyerek
