Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1971-05-01 / 9. szám - Smíd Rozália: A családi nevelés hatása az óvodáskorú gyermekek személyiségére / Óvodai nevelés
ják az alakuló személyiséget.“ Ennek következménye gyakran a gyermek szótlansága, zárkózottsága, dacossága ill. ha a gyermek kötekedő, fél, stb. Rendkívül nagy hatással van a gyermekre a család általános légköre, a családtagok és főleg az édesanya személye. Azok a nevelési tényezők, melyek olyan valakitől származnak, akivel erős érzelmi kapcsolatunk van, mindig mély nyomot hagynak. Fontos, hogy a szükséges körülményeket a családi élet megteremtse. A megfelelő családi tényezőket a következőképpen lehetne felsorolni: 1. A család anyagi, kulturális feltételei. 2. A családtagok között fennálló kölcsönös viszony és annak hatása a gyermekre. 3. Erkölcsi és pszichológiai atmoszféra a családon belül. 4. A gyermek életformája a családban (játék, munka). Hasznosak az óvodában tett megfigyelések ,ezek vezetése, írásban történő rögzítése, mivel jelentősen elősegítik a megismerő folyamatot. Ezekből a megfigyelésekből szeretnék röviden bemutatni hármat, három olyan gyerekét, akik az őket különböző tényezők hatására alakultak olyanná, amilyenek jelenleg. Az első könnyű eset. K. Judit — Jólfejlett, ügyes, talpraesett, kiegyensúlyozott gyerek. Jó anyagi körülmények között nevelik, a családtagok kölcsönös egyetértésben élnek. Értelmi színvonala életkorának megfelel, figyelme csaknem mindenre kiterjed. Segítőkész, aktív. K. Éva — Eléggé bizonytalan, gátlásos mozgású. Általában borús, szomorú hangulatú, félős. Nem szeret mozogni, sokat üldögél, a játék folyamán félrehúzódik, általában egyedül játszik. Egyébként értelmileg fejlett, könnyen sajátítja el az anyagot. Mindig valami félszeg nyugtalanság van minden megnyilvánulásában, riadt tekintetében. Az ok: elsősorban örökölt tulajdonságokról van szó. A szülőknek ill. nagyszülőknek szintén ideges alaptermészetük miatt kevés türelmük van hozzá. K. Gyula — Rossz anyagi körülmények között élő család gyermeke. Négyen vannak testvérek, Gyuszi a második gyerek. Rosszul öltözött, elhanyagolt külsejű, nagyon gyámoltalan kisfiú. Szellemi aktivitása igen gyenge, semmi iránt se érdeklődik. A korosztályának megfelelő anyagot nem tudja elsajátítani. Mindig egyedül játszik, játéka tartalmatlan. Figyelmét nem tudja összpontosítani, szókincse az átlag alatt van. Érzelmi élete szegényes, alaphangulata szomorú, egyéni kedvtelései nincsenek. A közelmúltban édesanyjuk egyszerűen elhagyta őket. Édesapjuk nem tudott mihez kezdeni a négy gyerekkel, nevelőintézetbe adta őket. Tudom, eléggé tipikus esetek ezek, minden községben, városban megtalálhatók. Mindezzel csupán azt szeretném érzékeltetni, milyen különbség van az egyes gyermeksorsok között. Mi biztosítja azt, hogy K. Gyusziból is józan, boldog, nyugodt, felnőtt lesz, nem veszik-e el a kiegyensúlyozott, boldog emberek között?! Sikerül-e le- küzdenie azokat a gátlásokat, melyek most olyan gyengévé, félszeggé teszik?! — Nem beszélve arról, hogy a siker ill. a sikertelenség emlékképei milyen nagymértékben határozzák meg az önbizalmat, az önbizalom viszont magát az akaraterőt. (Önbizalom nélkül nem lehet erős az akarat.) „A gyermek szüleitől, nevelőitől vár mindent... A mi szeretetünktől függ öröme, a mi pedagógiai hozzáértésünktől függ boldogsága. Ilyen erősek vagyunk mi szülők, pedagógusok ...“ A megfigyelések, ezek rögzítése csupán első fázisa az oktató-nevelői munkának. A felmérések időszakát a mérlegelés, a pedagógiai intézkedések, a legmegfelelőbb módszer kiválasztása követi. A kérdés, hogyan közelítsük meg a problémát, milyen formát vá-