Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1971-05-01 / 9. szám - Nógell Tibor: Az ifjúság kommunista neveléséről
lön élmény. Ezt tudják diákjaink is, és büszkék rá. A siker érdekében május 1-re — mint minden évben — menet- és ének- gyakorlatokat tartottunk 1969-ben is. Nagyon sok kellemetlen és sértő megjegyzést hallottunk, ennek ellenére tanulóink jól felkészültek. A felvonuláson való részvétel nem volt kötelező, és mégis majdnem teljes volt a létszám. 1968 májusában a Smena egy vasárnapi számában Pribusová elvtársnő ránk nézve sértő, soviniszta hangú cikket írt. Érettségiző diákjaink és az iskola fiatal kommunistái válaszoltak erre a cikkre. Talán ez is jellemzi az akkori „nagy demokráciát“: a Smena a válaszcikket nem közölte. A cikk jelentőségét igazán csak ma tudjuk értékelni. Csak néhány gondolatot közlünk belőle: „A Csehszlovák Köztársaságban születtünk az 1948-as februári események után. Azután, amikor munkás- és parasztapáink kezükbe vették az ország irányítását. Most érettségi előtt állunk. Vannak, akik különböző főiskolákon szeretnének tanulni, de a többség dolgozni megy. Örülünk neki, hogy a kommunista párt akcióprogramja teret, lehetőséget ad az ország nemzetiségeinek is. Sajnos a rádióban és a sajtóban gyakran olyan nézeteket hangoztatnak, amelyek akadályozzák a megfelelő légkör és kölcsönös tisztelet kialakulását. Elítélünk minden olyan szándékot, amely hazánk fejlődését gátolja. Hazánk minden fiataljához: kommunistákhoz és párton kívüliekhez, ifjúsági szervezeti tagokhoz és szervezeten kívüliekhez fordulunk, hogy alakítsuk ki ifjúsági lapjaink hasábjain a fiatal építők fórumát. Kevesebbet foglalkozzunk az itt-ott előforduló helyi összetűzésekkel, és főleg ne nagyítsuk azokat. Végre beszéljünk konkrétan arról, hogyan képzeljük el hazánk építését. Változtassunk nézeteinken, ha helytelenek. Fogjunk össze — minden fiatal —, tekintet nélkül nemzetiségre, származásra és fajra. Technikusok leszünk és minden nehézséget a munkában a társadalmi és saját életünkben úgy akarunk megoldani, ahogy volt diáktársaink az ország minden részében megoldják. Ügy, mint Kohút András, a CSISZ moszkvai városi választmányának elnöke (Moszkvában tanul), Fety- ko György, aki az ifjúsági alkotóverseny országos döntőjének egyik győztese, és munkája Kairóban került kiállításra. Ügy akarunk dolgozni, mint iskolatársaink, szlovák, orosz és magyar nyelvű szavalóversenyek és sport- versenyek győztesei stb. Ügy akarunk dolgozni az üzemekben, mint több száz végzett növendéke iskolánknak. Minden fiatalhoz fordulunk. Fogjunk össze, .ps a problémákat közösen oldjuk meg, mert ez az egyetlen út a kölcsönös tisztelethez és a testvéri együttéléshez. Ebben segítsen a szlovák, cseh és magyar ifjúsági sajtó.“ Aláírva: az iskola fiatal kommunistái és az ifjúsági szervezet tagjai. Azt hiszem, ehhez nem kell bővebb magyarázat. Minden pedagógus egyúttal politikai dolgozó is, s ennek meg kell nyilvánulnia a tanításban. Nemcsak a humán, hanem a szaktantárgyakat is megfelelő politikai szellemben kell tanítani. Rá kell mutatni a szocialista tábor sikereire és országunk szerepére, jó eredményeire. Gyakran egy kétértelmű megjegyzés olyan nagy károkat okoz, amit aztán csak hosszú munkával tudunk helyrehozni. Fontos, hogy konkrét adatokkal és tényekkel dolgozzunk. A középiskolások nyitott szemmel járnak. Fontos a bizalmas, de nem bizalmaskodó viszony a pedagógus és a diák között. A tanuló csak akkor kér felvilágosítást és tanácsot, ha ez a bizalmas viszony valóban megvan. Szerintem nagyon nagy jelentősége van annak, hogy bizonyos politikai eseményekre gyorsan reagáljunk. Azonnal kell reagálni, megelőzve az utca esetleges helytelen állásfoglalását. Iskolai tapasztalataimból néhány példát említek. Amikor 1969. IV. 7-én Husák elvtársat választották a CSKP 264
