Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)

1970-09-01 / 1. szám - Lúčan, Matej: Az iskola a konszolidáció útján

szeptember elején rendeztek a bratislavai Pihenés és Kultúra Parkjában, valamint a főiskolák akadémiai és pártfunkcionáriusainak az elmúlt év szeptember végén megtartott, hasonló jellegű gyűlése megmutatta, hogy az iskolaügyben van elegendő egészséges erő, amelyre a kommunista párt és az iskolaügy a CSKP KB múlt évi májusi irányelvei megvalósításában támaszkodhat.

Az elmúlt iskolai év politikai helyzetének további jellemzője ezen erők tevékenységének állandó növekedése, valamint a szocialistaellenes és opportunista erők működési területének korlátozása, a pedagógusközösségek és a tanulók soraiban megnyilvánuló elkülönülés és egy új egység megalakulása a CSKP KB új vezetősége politikájának alapján.

Ebben a tevékenységünkben állandóan tudatosítottuk, hogy nem szabad elhamarkodottan és meggondolatlanul cselekedni. Ragaszkodtunk az alapvető kérdések megoldásának elvszerűségéhez, de egyúttal elítéltük az avanturizmust és a szektásságot.

A tevékenység súlypontja a pozitív, öntudatos munkán nyugodott, hogy a tanítókat, nevelőket és tanulókat megnyerjük a párt és a kormány konstruktív programja számára. így egyesült erővel magyarázatot nyertek az 1968/69. évi eltorzulások és azok okai; hogy mindazok, akiknek érdekében áll azért harcolni, tudatosítsák: milyen veszedelem fenyegette a szocializmust a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a szocialistaellenes és jobboldali erők részéről.

Az oktató-nevelő munkában a nevelési feladatokat elsőrendű helyre állítottuk, és alárendeltük nekik az iskolaügy egész tevékenységét. Természetesen, ez a bonyolult folyamat nem járhatott bizonyos adminisztratív óvintézkedések nélkül, ez különösen a káderterületre vonatkozik. Ilyen eljárást az olyan egyénekkel szemben foganatosítottunk, akik a szocializmus elszánt ellenségeiként mutatkoztak, illetve a revizionizmus és jobboldali opportunizmus aktív hirdetői voltak.

Abból indultunk ki, hogy a szocialista iskola tanítójának nem lehet megbocsátani azt, ha az ifjúságot a reakció céljaira használja fel, ha a fiatalokat társadalomellenes tettekre ösztönzi, ha nevelőmunkája éles ellentétben van a szocialista nevetés legalapvetőbb elveivel és az állam törvényeivel. Ugyanúgy a főiskolákon a marxizmus—leninizmus előadóinak, az alap- vagy középiskolák állampolgári nevelés vagy történelem szakos tanítóinak nem lehet elnézni, hogy ezekkel a tantárgyakkal visszaélve a jelenkori burzsoá ideológusok és revizionisták elméleteit hirdessék. Ez elsőrendű politikai kérdés, de egyúttal az illető pedagógusok képesítésének kérdését is érinti.

A reakció, amely 1968-ban semmi előtt sem torpant meg, azt híresztelte, hogy a tanítók tömeges elbocsátásáról vagy üldözéséről van szó. Ez a pánik nem egyéb, mint a vereséget szenvedett erők taktikája, hogy az embereket megrémítse, hogy bizalmatlanságot keltsen a párt jelenlegi politikája ellen. Mindig azt az alapelvet követtük, hogy lényeges különbséget kell tenni a vezetők és vezetettek között, éppúgy, mint a félrevezetők és félrevezetettek között, valamint a szocialistaellenesség és a jobboldaliság és az átmenetileg eltévelyedtek, illetve tájékozatlanok között. A káderintézkedésekről beszámoló konkrét adatok azokkal kapcsolatban, akiket az iskolákból elbocsátottak, illetve áthelyeztek más munkahelyeKre, igazolják, hogy ezt az irányelvet a gyakorlatban be is tartják. Csak egyesekről van szó, és teljesen indokolatlan, hogy a becsületes embereknek félniük kelljen attól, hogy az iskolából megfelelő ok nélkül tömegesen elbocsátják őket. A káderkérdések megoldásában valóban emberies módszereket alkalmaznak. Ezzel szemben a szocialistaellenesek és jobboldaliak, akik tele szájjal hirdették a humanizmust és az „emberarcú“ szocializmust, minden bizonyíték nélkül nyilvánosan rágalmazták és utcára vetették az emberek ezreit csak azért, mert szilárdan álltak a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség posztján. Ma pedig, amikor az illetékesek minden egyénnel több órai beszélgetést folytatnak, hogy belássa hibáit és az általa