Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1971-04-01 / 8. szám - Erdélyi Margit: Gondolatok a magyar nyelv és irodalom tanításáról / Az alapiskola felsőbb osztályainak problémái
Valljuk be őszintén! Ha lelkiismeretesen igyekeztünk is megszerettetni a könyvet, ez csak kismértékben sikerült. így hát hogyan is fejlődjön az ifjúság szókincse? Tehát módszeres és hathatós beavatkozásra van szükség, s főleg: lelkes és kitartó pedagógusi tevékenységre. Mert hány tanulónk fogja képezni magát saját akaratából? S ha esetleg főiskolára jut vagy bármilyen más pozícióba kerül is, már későn eszmél rá hiányosságaira. Ne áltassuk magunkat! Nagyon kevés az ilyen ember. Mindnyájan figyelemmel kísérjük a magyar televízió adásait. Mennyi apró riport, beszélgetés hangzik el, s főleg fiatalok szájából. S ez kénytelen-kelletlen felveti a kérdést, és bizonyára nemcsak bennem: vajon hogyan állnának helyt egy riporter tolla vagy mikrofonja előtt az én kilencedikes, vagy akár közép- iskolás, sőt merészen hangzik ugyan, de sok esetben még főiskolás tanítványaim is? Gondoltak már erre is a kartársak? Ügy hiszem, ott tévedtünk, hogy egy kategóriába soroltuk az olvasást és a jó szókincsű gyereket. Persze, a kettő valóban szorosan összefügg. De az aktív szókincs gyarapítása érdekében más úton is valamit kell tennünk. Mert mivel magyarázzuk, hogy sok ember, aki ugyan nem nagyon olvasott, felülmúlja kifejezőkészségével, logikus gondolkodásával a nála jóval olvasottabb embert is. Bizonyára valami más, talán inkább a beszélés intenzív gyakorlása segítette elő és nem az olvasás. Ezért merészelem javasolni az ötödik órát a nyolcadik és a kilencedik évfolyamban, hogy legalább itt próbáljunk tenni valamit a felsoroltak érdekében. Gyakorlatilag persze nehézségbe ütközik ennek a rendszeres és alapos szókincsfejlesztésnek a megvalósítása, főleg az időprobléma miatt. De, ha mint nem kötelező tantárgyat be tudjuk iktatni, hogy más tananyag ne lássa kárát, már meglehetős előnyhöz jutunk. Tananyagát teljesen általános, tehát nemcsak magyar irodalmi jellegűnek gondolom. Alapos előretervezéssel készülne, olyan jelleggel, hogy diákjaink érdeklődését elnyerje. Szem előtt tartva azt a tényt, hogy beszélni, mesélni általában szeretnek gyermekeink; és ha az óra levetkezi kényszerűség jellegét, azaz igyekszünk a legszórakoztatóbb formában (már persze korhoz, környezethez mérten] megvalósítani tervünket, bizonyos, hogy közkedvelt, szívesen látogatott óra lesz. Ha ide eljutunk, előreláthatólag jó eredményeink lesznek. Nem beszélve arról, hogy ügyes módszerrel, a többi tantárggyal összefüggésbe hozva, a gyermekek élményanyagát felhasználva, a segédeszközök (képek, diafilmek, magnetofon stb.j hozzájárulásával szerintem biztosíthatjuk a jó eredményt. Ha elfogadható a javaslatom, nincs más hátra, mint a legrövidebb időn belül, Jó ötletekkel hozzájárulva pedagógustársaim részéről is, egy minden szempontból megfelelő, alaposan átgondolt tervet készíteni, illetve jó témákban ügyes gyakorlatokban gazdag kis kézikönyvet nyomtatni. Egyelőre legalább a pedagógusok számára, mely esetleg módszertanilag is irányadó lenne áldásos munkánkban. A szerkesztőség megjegyzései: 1. A magyar nyelv és irodalom tanítására fordítható heti óraszámot nem lehet függetleníteni a többi tantárgy heti órakeretétől. A többségben levő nem specifikus tantárgyak heti óraszámát a tudományos akadémiák, az egyetemek, a főiskolák és pedagógiai intézetek képviselőiből álló szakbizottság javasolja, szem előtt tartva a társadalom szükségleteit és a tanulók túlterhelésének elkerülését. Köztudomású, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák azzal is biztosítják a tanulók optimálisan egyenértékű képzettségét, hogy az ún. nem specifikus tantárgyakat, országosan egységes követel245
