Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 1. szám - Horpácsi Miklósné: Óvodai nevelés
tot éneklésre. PL: Erika vasalt, szép tiszta rongyokat hozott ma, két kukoricaszárra botbábot rögtönöztem belőlük. Egy kis parasztlányt és fiút. Játékidő alatt eljátszotta velük a gyerekeknek Az elvesztettem kenderkémet című dalt. Év elején a dalolási kedv kialakítása érdekében sok dalt hallgattatunk a gyerekekkel. A hallás fejlesztését is a játékosság hatja át mind a két csoportban. Ellentétpárokat ismernek fel, halk—hangos, magas— mély hangokat. Zörejeket figyeltünk meg. Játékosan szótagokat dalolunk egy-egy ismert dalra, ez igen fontos a helyes hangképzés és a szavak helyes kiejtése érdekében. A fokozatosság itt úgy érvényesül, hogy először nyitott szájjal énekelünk, csak magánhangzókat (e-a-é-áj, majd ilyen szótagokat (mé-mu-má), bim-bam, tik-takj gyakoroltattunk a gyerekekkel, később szavakat [pl. csiri-biri, bongó-dongó), mondatokat. Ezek a gyakorlatok a beszédhibás gyerekek számára is igen jók. Elősegítik a lágy és könnyed éneklést. A gyerekek kezükkel is érzékelhetik a hangszalagok rezgését, ez nagyon mulattatja őket, figyelnek, próbálgatnak, zümmögés gyakoroltatás. E gyakorlatokat foglalkozásokon és napközben játékos formában pár percig szoktuk végezni. A hallásfejlesztést szolgálja a zenehallgatás. A kerületünkben levő zeneiskola igazgatónőjétől megkaptuk azt a segítséget, hogy időről időre egy-két növendéket küld óvodánkba. A kis vendégmuzsikusok pár perces bemutatót tartanak gyerekeinknek. Nagy sikere volt legutóbb a klarinéton játszott menüettnek és rövid szonátának, mind a két csoport gyermekei nagy érdeklődéssel hallgatták. A „hangversenyt“ megelőzte a hangulati előkészítés. Ennek is szerepe volt abban, hogy szinte áhitatos figyelemmel hallgatták a muzsikát, sőt utána is csönd volt. Szemmel látható volt a zene érzelmi hatása. Csak pár perc után állapították meg, hogy „nagyon szép volt“, és hogy ,,a kisfiú mély hangon játszott, a kislány klarinétjának magas hangja volt“. A jó muzsika beszél önmagáért, de a szöveggel átszőtt zene még jobban megragadja a gyermekeket. (Pl.: Kityrákoty- mese, Péter és a farkas-mese lemezek.) A zenehallgatás előtt a szöveget külön is elmondjuk. A zenével kapcsolatos gondolataikat mindenkor meghallgatjuk. A ritmus érzését segíti a mondókák hallgatása, későb mondogatása. Átveszik az óvónőtől a jó ritmust, a lüktetést. A kiscsoportban sokat járnak mondókára, dalra a gyerekek. Ritmikus mozgásokat, játékos utánzó gyakorlatokat végeznek. Nagycsoportban már tapssal, dobbal, változatos mozdulatokkal fejezik ki a ritmust. Improvizálás: Az éneklést és az egyszerű zenei alapfogalmakat gyakoroltatjuk a gyerekekkel (magas—mély, halk—hangos, lassú —gyors). Ezeket nemcsak foglalkozásokon, hanem a nap bármely szakában ismételjük a gyerekekkel, játékos formában, ha lehetőség kínálkozik rá. Különbséget teszünk a hangok között, összehasonlít- tatjuk azokat. Állatok hangját figyeljük, utánozzuk. Ezek mind spontán, játékosan történnek, szinte észrevétlenül raktározódik el az anyag a gyerekekben. Tapasztalatunk azt igazolja, hogy ha a gyerekek sok éneket hallanak, maguk is sokat énekelnek, és elsajátítják a legelemibb alapfogalmakat, eljutnak az improvizáláshoz. A jövőben is tovább fogjuk ezt fejleszteni, pl. dalos beszélgetés az állatokról, mesé- lés, éneklés, ahol a cél az, hogy a gyerekek szöveget, ritmust, dalt találjanak ki. AZ ÉNEK—ZENE HATÁSA A SZEMÉLYISÉG FEJLŐDÉSÉRE Évközi megfigyeléseink igazolják, hogy az éneklési kedv megteremtése a gyerekek érzelmi életét kibontakoztatja, fejleszti. Akik szeretnek énekelni, azok vidámabbak, könnyebben oldják meg az adódó problémákat. Öröm számukra a dalolás, az énekés zenehallgatás. Különösen szeretik a vidám hangulatú dalokat. (Pl. „Tere-fere Tercsi“.) Fokozódik bennük a tisztább és szebb éneklés iránti igény. Az ének—zene nemcsak esztétikai fejlődésükre van nagy hatással, hanem értelmi képességeik fejlesztésére is. Figyelmük fejlődik pl., amikor a dal szövegét, dallamát, ritmusát igyekeznek pontosan visszaénekelni. Neszekre lesznek figyelmesek, szél zúgását, levelek susogá- sát figyelik, kocsik zörejét, e hangokból megállapításokat tesznek, következtetnek. Gondolkodásukat fejleszti az is, hogy összehasonlítják az ellentétpárokat: halk— hangos, magas—mély, lassú—gyors stb. Térérzékük fejlődik pl., amikor hallás után megállapítják, melyik hang szólalt meg távolabbról, melyik hang közelebbről. Az ének—zene az életben is kapcsolódik az irodalomhoz, képzőművészethez. Óvodai oktatásuk keretén belül szintén igyekszünk más-más foglalkozási ágakkal összekapcsolni. Pl.: anyanyelvi foglalkozáson, amikor a szőlőről, szüretről beszélgetünk, verset tanulunk, elénekeljük a tanult szüreti dalt, szüreti témájú zenedarabot hallgatunk meg. Szám-, tér- és formaismeret foglalkozásokat, pl.: „ötször 24
