Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 1. szám - Szeberényiné Z. Judit: Figyelő
mondjuk azt, hogy lá-lá-lá-lá-lá“, ötször tapsolunk stb. Testnevelési foglalkozásokon a járási gyakorlatokat mondókákkal, énekszóval kapcsoljuk össze. Kodály Zoltánt idézem, ki a következőket írta: „A zenével nemcsak zenét tanulunk. Az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, test-lelki diszpozíción javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre, fegyelemre szoktat. Fejleszti a közösségi érzést. Kifejleszti a csírájában minden emberben meglevő zeneérzéket, ezzel megadja a zenei műveltség alapját, amivel aztán szebbé, gazdagabbá teszi az ember egész életét.“ Testületünknek szívügyévé vált az ének —zene. Kialakítottuk tervünket a folyamatos önképzésre. Az önképzés területén megállni nem lehet, fáradságot nem ismerve böngészni kell a népdalok között, keresni kell azokat, amelyeket a legjobban kedvelnek a gyerekek. Forrai Katalin: Európai gyermekdalok, Kodály Zoltán: Kis emberek dalai című könyvének áttanulmányozását is tervezzük. A szakirodalomból a következő könyveket fogjuk áttanulmányozni: Kodály Zoltán: Magyar zene, Gál György Sándor: Üt a muzsikához, Kerényi Miklós György: Az éneklés művészete és pedagógiája. Gál György Sándor: Üt a muzsikához című könyvében írja: „Szeresd, hallgasd a zenét, ha lehet, muzsikálj magad is ... A dallam, amit saját magad szólaltattál meg... mélyebben emlékedbe vésődik, mint más zenei élmény... Csak önnön szorgalmadon múlik, hogy továbbfejleszd magad. Zenekultúránk felemel bennünket, jobbá, emberebbé tesz. Az élet szeretetét mélyíti el bennünk.“ Valamilyen hangszeren nekünk is játszanunk kell: legyen az hegedű vagy furulya. A szép éneklés gyakorlását szintén tervbe vettük, összekapcsolva a hangképzés gyakorlásával. Egymás között tapasztalatcserét fogunk szervezni, ha lehetséges, más kerületi óvodákkal is. BT" I** Figyelő 25 KOMENSKÝ Az iskolába lépésnek döntő jelentősége van a gyermek életében. Az I. osztályos tanítónak az év kezdése különösen sok problémát és gondot jelent. VI. Mokrý és M. Koprívová az 19S9-es évfolyam 7. számában ismertetik a problémák könnyebb megoldhatósága érdekében végzett vizsgálatukat. Ez arra irányult, hogy megállapítsák: mit hoznak már magukkal a kis elsősök, milyen feltételekkel kezdik az iskolai munkát. Többek között a következőkre kértek választ: A beíratott gyermekek közül hányán és mennyi ideig látogatták az óvodát, milyen testi rendellenességek fordulnak elő (balkezesség, érzékszervi fogyatékosság stb.), milyen számolási, esetleg olvasási készséggel rendelkeznek, hogy ismerik-e a színeket, tudnak-e verset elmondani, hogyan tartják a ceruzát, milyen a rajzkészségük, hány játékuk, könyvük van otthon, milyen fokon állnak a társadalmi érintkezést szolgáló alapkészségeik (köszönés, kérés stb.). Ezt részben az iskolai év kezdése előtt, részben az első tanítási napokon vizsgálták, és számos olyan információt szereztek, amely megkönnyíti az egyéni bánásmód alkalmazását. A vizsgálat eredményei többek között feltárják az óvodáskori nevelés egyes fogyatékosságait is. Ezek szerint emelni kell az óvodások iskolába való előkészítésének fokozatosságát és folyamatosságát, a kölcsönös hospitációkat, a szülőkkel folytatott együttműködést, a célok, eszköz- és feladatrendszerek alaposabb ismeretét. A szerzők elemzés tárgyává teszik az iskolaérettség kérdését is. MÓDSZERTANI KÖZLEMÉNYEK A tanév elején az osztályfőnöki terv előkészítése különösen fontos kérdés. Az 1970-es évfolyam 1. és 2. számaiban Horváth Istvánná tollából négy év munkájának távlati tervezését találjuk. Az osztályfőnöki munkát a Tantervben és a Nevelési tervben kitűzött célok és eléren-
