Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 1. szám - Lúčan, Matej: Az iskola a konszolidáció útján
Dr. MATEJ LÜCAN az SZSZK iskolaügyi minisztere Az iskola a konszolidáció útján Л *1* A szocialista ellenes és jobboldali opportunista erőknek 1968-ban és 1969-ben a szocializmus értékeire gyakorolt romboló hatása — ahogyan életünk valamennyi területét — az iskolaügyet is sújtotta. Újra meggyőződtünk, milyen érzékenyen reagál az iskola mindenre, ami körülötte történik. Az az arcátlanság, amellyel a szocializmus elenségei, valamint a jobboldali erők fel akarták használni az ifjúságot saját céljaikra, klasszikus példája annak, hogy ezek az erők a hatalomért folytatott harcukban semmi előtt sem hátráltak meg. A fiatal emberek érzékeny, alakuló tudatába ontották a kommunista- és szov- jetellenesség mérgét, mégpedig olyan intenzitással és álnoksággal, hogy a jelenkori imperializmus hírhedt apologetái elhalványulnak mellettük. Szlovákiában az iskolaügy, különösen az I. és II. ciklusú iskolák tanítói és tanulói az 1968. év első felében általában sikeresen ellenálltak ezen erők nyomásának. De a tanítók és a tanulóifjúság tudata elleni támadás oly erős volt, és az ellenállás oly gyenge, hogy ennek a nyomásnak egyre inkább az iskola is áldozatul esett. Mindebben oroszlán része volt különösen a főiskolai pedagógusoknak és hallgatóknak. Azonban a közép- és alapiskolákban is akadtak hasonló esetek. Az ilyen pedagógusok nemcsak állampolgári kötelességeikkel éltek vissza, hanem a szocialista iskola tanítójának hivatását is diszkreditálták. ígyhát minden kertelés nélkül állítható, hogy az 1968-as év iskola- és művelődésügyünket visszavetette, és sok tekintetben megsemmisítette benne a legalapvetőbb értékeket, amelyeket a szocialista iskola nem nélkülözhet. Ennek a romboló hatásnak az erkölcsi-politikai következményei az ifjúság tudatában megrögződtek, és csak hosszabb idő múltán lehet majd felszámolni őket. Persze, a történtek feletti siránkozás nem sokat segítene nekünk. Hogy az iskola újból következetesen teljesíthesse a szocialista nevelési intézmény feladatát, mégpedig nemcsak művelődési téren, hanem a szó legtágabb értelmében a nevelésben is, vagyis hogy világnézeti, erkölcsi, politikai és érzelmi téren egyaránt következetesen tudományos marxista—leninista álláspontot foglaljon el, az céltudatos és állhatatos munkát követel valamennyi, a szocializmus ügye iránt odaadó tanítótól, nevelőtől és iskolai dolgozótól, kommunistáktól és nem kommunistáktól, és ez az egész társadalom aktív segítségét igényli. Ilyen eltökéléssel léptünk az 1969/70-es iskolai évbe is. Igyekeztünk röviden vázolni, mit sikerült, illetve nem sikerült elérnünk ezen a téren, mennyire haladtunk előre, milyen feladatok várnak még ránk. Gondolom, nem túlzók, ha azt állítom, hogy a múlt évi mérleg az iskolaügyben is egészben véve pozitív és lelkesítő. Az 1969/70-es iskolaévet joggal nevezhetjük a mindenoldalú politikai konszolidáció évének. Még élénk emlékezetünkben él, milyen volt a helyzet az iskolákban az 1968/69-es iskolai évben. Egyáltalán nem titok, hogy a CSKP KB áprilisi plénumáig 1969-ben a kezdeményezést az iskolákban is a jobboldali, opportunista erők tartották kezükben. A CSKP KB-а ezen plénuma után az iskolaügyben is fokozatosan javult a helyzet. A kezdeményezést mindinkább a párt és a társadalom egészséges erői vették át, azok, melyek hűek maradtak a szocialista építés és a proletár nemzetköziség lenini gondolatához. Űjból bebizonyosodott, hogy a káderkérdéseknek a párt vezetőségében való megoldása nélkül az iskolaügyben sem lehet lényegében megváltoztatni a politikai légkört. Az I. és II. ciklusú iskolák iskolai, párt- és szakszervezeti dolgozóinak szlovákiai aktívája, amelyet 1969 1 * Jelen cikket a Nové slovo c. lap 1970. 25-ik számából vettük. Ebből az alkalomból búcsúzunk clr. Matej Lűőan oktatásügyi minisztertől, aki a szövetségi kormány alelnökének tisztségébe lépett.
