Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Középiskoláink számára
éreznie, hogy Szondi és Ali a műélvező számára szimbólum. Ehhez azonban egyénileg mélyen megéltté kell tenni a művet (mind a tartalmat, mint pedig a formai elemeket) — persze nem csupán az ismeretközlés, hanem az irodalmi élmény nyújtásának céljából is. Az irodalmi élmény hozzásegíti a műélvezőt, hogy Szondiban már nem csak Szondi Györgyöt, a jobbágyból lett kínálta élet, a „hogyan lehet minél kevesebb munkával nagyobb jövedelemhez jutni“, tehát az ügyeskedő, a harácsoló ember-ideál, aki sokszor nem megvetendő anyagi viszonyok közt minimális közhasznú tevékenységet fejt ki. Ennek verbális ismételgetése azonban szaturálódást idézhet elő a tanulókban. Ám ha mindezt egy művé- . szí alkotás emocionálisan ható erevárkapitányt, hanem a hazát, a hazaszeretetei, az elvhűséget az embernek a céljai melletti következetes kitartást; míg Aliban a könnyű életet, az eszem- iszom mellett a szolgaságot, a megalkuvást, a konformot látja, illetve érzi ki. Ahhoz, hogy a tanulók egyéni érzelmeit, olvasmányélményét a gondolati — érzelmi általánosítás síkjára emelhessük, meg kell értetnünk tanulóinkkal: Szondi két apródját vonzó ellentétes irányú erők végereményben mindnyájunk életére hatnak. Persze, nagyon nehéz az élettapaszalatok nélküli tanulókat rádöbbenteni erre. Mert egyelőre még csak verbális ismereteik vannak arról, hogy az egyik póluson az ember valóságos értékét közhasznú tevékenysége fémjelzi, ami az ő esetükben a szisztematikus tanulást, az életre való alapos felkészülést jelenti. A másik póluson pedig ott van az Ali jével bonthatja ki a tanuló saját maga, akkor a hatás más ... De hát mi is az, ami hiányérzetet váltott ki belőlünk a tanítási órán. Az, hogy a lírai mű élvezetének élményét a legszemélyesebb, a legrejtettebb egyéni motívumok árnyalják, mert a költői mű mondanivalója szubjektívérzelmi szenvedéllyel és indoklással hat mindnyájunkra. Már pedig ezt a hatást nem szabad lerontania egy szürke tanári hozzáállásnak (még akkor sem, ha az dicséretre méltóan pedáns!), a lírai mondanivaló rosszul értelmezett tananyaggá tételének. Valljuk, hogy élményszerűen is ki lehet fejteni az iskolában egy szépirodalmi mű mondanivalójának magvát. S ezt a mű nyújtotta lehetőségek felhasználásával emocionálisan exponálni — a pedagógiai gyakorlatban is alapvető esztétikai és erkölcsi követelmény!
