Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 1. szám - Horváth Lajosné: A német nyelv tanításával kapcsolatos tapasztalataim a középiskola 1. osztályában
Az iskolai irodalmi élmény a legtöbbször természetesen még nem jelent katarzist. De elgondolkodtat, és bizonyára elég ahhoz, hogy a tanuló ne tekintse többé abszolút érvényűnek, igazoltnak — például ebben az esetben — az „Ali“ kínálta életét. Ez pedig előidézheti, hogy a tanuló addig kialakult erkölcsi felfogása meginogjon, ami jelentős nevelői eredmény még akkor is, ha egyetlen hasonló irodalmi élmény hatására a megrendült szemlélet és erkölcsiség helyét nem foglalja el a magasabb rendű. A részvét, a megrendülés azonban mindenképpen fogékonyabbá teszi a tanulókat egy új, értékesebb (erkölcsi-esztétikai) érték- rendszer befogadására. * * ■* Elnézést kérek az írást bevezető kép drasztikumáért. A teljesség igénye nélkül csupán azt akartam ezzel hangsúlyozni, hogy az értelem fogja fel ugyan a költő mondanivalóját és méri tudatosan az elismert szabályokhoz. De . a tartalom determinálja, határozza meg, alakítja a formát, — pontosabban — ad funkciót, létet a formai elemeknek, módosítja és alakítja őket, ugyanakkor a formai elemek a maguk részéről — a hozzájuk tapadó irodalmi hagyomány erejével, hangulatukkal, asszociációs körükkel — módosíthatják és alakíthatják a tartalmat is“.2 Tehát az iskolai irodalmi nevelés során sem hagyhatjuk figyelem nélkül az érzelmi reagálást, a rokonszenvet, a részvétet, a megrendülést, önmagunk azonosítását a hőssel, a költővel, saját magunk problémáinak beleérzését (einfühlen) a műbe, hiszen ,,de me fabula narratur .. .“. A naiv olvasónak, gyermekeknek ez néha jobban sikerül, mint az értelmükre büszke, faktogra- fikus tudással teli, „művelt“ embereknek. Mert nem csupán az „alapos elemzés“ az egyedüli út, mely elvezet az irodalmi élményhez, s ezen keresztül a katarzishoz. „Eljuttatni a fényt az emberi szív mélyébe — írja Robert Schumann — a művész feladata“. Éppen azért, mert a művészetnek nincsenek abszolút érvényű szabályai — az irodalom tanítása és megszerettetése, az ifjúság irodalmi élményben részesítése és az olvasásnak egy életre szóló igénnyé tétele sem mesterség, hanem művészet. 2 Szabolcsi Miklós: A verselemzés kérdéseihez (Akadémiai kiadó, Budapest 1968), 13. oldal. A német nyelv tanításával kapcsolatos tapasztalataim a középiskola 1. osztályában HORVÁTH LAJOSNÉ tanárnő, ÁK Samorja Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy pedagógus munkásságom első évében osztott tanulócsoportokat kaptam a német nyelvi órákra. Csoportjaim közül főként az első évfolyamokat szeretném kiemelni, mivel mind összetételüket, mind pedig a zavartalan együttműködést illetően az a kis gárda jelentette számomra a legoptimálisabb munkafeltételeket. A tanulócsoport létszáma 18, valamennyien lányok. A középiskolába különböző nyelvtudással jöttek. Voltak olyanok, akik már 1—3 éve tanulták a német nyelvet, többségük azonban csak itt kezdett megismerkedni vele. Az első probléma tehát abból adódott, hogy hogyan hozzam közös nevezőre a tudásukat. A már németül „tudók“ magabiztosságát (sok esetben indokolatlan magabiztos^ ságát) hogyan egyeztessem össze az eddig még németül nem tanulók félénk magatartásával, hogyan segítsem őket gátlásaik megszüntetésében anélkül, 16
