Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Középiskoláink számára
Középiskoláink számára Az irodalom — művészet MÖZSI FERENC 13 „Felkelteni az emberi szívben az együttérzés emócióját — ez az irodalmár-pedagógus jeladata . . A csehszlovákiai, magyar tanítási nyelvű iskolák tanfelügyelői 1970. tavaszán tíznapos továbbképző tanfolyamon vettek részt. A tanfolyam elméleti előadásai, a meglátogatott tanítási órák és azok értékelése nagy élményt és sok-sok új ismeretet jelentett a tanfelügyelők számára. Erre az alkalomra emlékezve, azonban hadd mondjam el véleményemet az egyik irodalomtanítási óráról. A tanítás anyaga: Arany János: Szondi két apródja. A tanítónak Arany János rövid életrajzi és a ballada műfaji, a tanulók eddigi ismereteit jól összefogó ismertetése után megindult a „munka“. A középiskola második osztálya növendékei az irodalom keretén belül rövid földrajzi (hol van a „drégelyi rom“?, a 444 méter magas Erdőshegyen, a Börzsöny északi részén [Nógrád m.J állt Drégely középkori vára, stb...], majd a kissé részletesebb történelmi (ki volt Szondi György; hány emberből állt a vár őrsége; mi történt 1552. július 9-én, stb....] ismereteket kaptak. Szó volt itt Ali basa felvidéki hadjáratáról, a táj részletező leírásáról, meg a kezdetlegesen megerősített vár ostromának hozzáértő sztratégiájáról. Majd ezt egy kimerítő szómagyarázat követte, melynek során a tanuló megtudhatta, hogy mi az a kopja, apród, lant, bülbül-szavú, hurinyak, ormó, gyaúr, basa, oroszi pap, serbet, stb., stb.. .. Ezután a ballada szerkezetéről, nyelvezetéről, mondanivalójáról volt szó és bizonyára még sok minden másról is beszélt volna a pedagógus, ha nem csengettek volna. A tanár ekkor sietve még egyszer felolvasta a művet, házi feladatot adott (négy versszak könyv nélkül és a tartalmat leírni) és az irodalom órának (teljesen!) vége volt. A tanítási óra értékelése során a jelenlevők egyöntetűen megállapították: az óra valóban „minta“-óra volt. Habár a tanítás minden mozzanatát magában foglaló óra szerkezeti felépítése, (stopperral mérve) ugyan nem volt a legtökéletesebb. A nevelési és az oktatási szempontokat azonban — szólt az értékelés — a pedagógus jól felhasználta, stb... . Az értékelés során erős hiányérzetem támadt. Két horatiusi gondolat motoszkált a fejemben. Az, hogy „ri- dendo dicere verum“, azaz nevetve kellene elmondani véleményemet. Valahogy így: a szépirodalmat az ilyen „pedáns“ tanítással körülbelül ugyanúgy honosíthatjuk meg az iskolában, mintha Szondi két apródjától azt követelnénk, hogy érezze magát otthonosan — a műtőasztalon. Közben ugyanennek a szatírának egy másik mondata is eszembe jutott: „mutató nomine de te fabula narratur“ —, csak a neve más Szondi két apródjának, de a mese Rólad szól. A gondolat azonban nem formálódott meg bennem és az „értékelésinek véget vetettek. Mivel nem egyedi esetről lévén szó, a gondolat papírra kívánkozik. * •*- * Hányszor írták le és hányszor mondották el ezt a tantervben is leszögezett gondolatot: az irodalom művészet, ezért tanulmányozásának egész folyamatában a művészi megismerés törvényszerűségeinek megfelelően kell megszervezni a munkát. Ez pedig elsősorban azt jelenti, hogy biztosítani kell a szépirodalmi szövegek közvetlen, hangulatos emocionális befogadá-
