Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)

1970-12-01 / 4. szám - Az idegen nyelvek tanításának lélektani alapjai / Könyvekről

szerző az idegen nyelvek fonetikájá­nak és grammatikájának lélek­tani alapjaival és az ezekből levont mód­szertani eszközökkel, munkaformákkal és megoldásokkal foglalkozik. — Amit a mi szlovák nyelvoktatási munkastílusunk és módszereinkre is alkotóan és következete­sen át kellene vetítenünk (amit Bertók Imre központi tanfelügyelő elvtárs is érint az SzN 1969. novemberi számában!) és aminek Bel'ajev prof. is különleges figyel­met szentel könyvében: a tanulók ide­gen nyelvi kategorizálását. — A mindennapi szlovák oktatási praxis is bizonyítja ezt a típusok széles és változa­tos skáláján: a csaknem minden tantárgy­ból közepes- elégséges tanulóra ragad az idegen nyelv (főként annak lexikális ré­sze!) a nyelvtan minimális ismeretével —, a kitűnő tanuló kiváló grammatikai isme­retekkel, erősen korlátozott re­ceptív és produktív lexikális bázissal, és csak bizonyos fokú reproduktív képességgel rendelkezik. — A tanu­lók altípusainak és átmeneti nyelvi kate­góriáinak elemzése és értékelése külön tanulmányozás feladata lehet, érdekes és meglepő eredményeket, kiinduló megfigye­léseket hozhat. A könyv következő fejezete a hallási (auditív) és a kiejtési (artikulációs) dif- ferenciáció, diszkrimináció jellegzetes pszichológiai-fiziológiai folyamataival, sa­játos és tipikus megjelenési formáikkal foglalkozik, és velük kapcsolatban a szer­ző meglepő és érdekes tudományos meg­figyeléseket tesz. Az idegen nyelvek hangtanának, fone­tikájának kapcsán kiemeli, hogy az egy­szerű fonetikai-kiejtési gyakorlattól minél gyorsabban át kell térni az idegen nyelv hallás utáni felismerésére és az idegen nyelvi beszédre. — A nyelvtan oktatásának kapcsán a szerző nézete szerint nem a grammatikai isme­retek és szabályok teoretikus elsa­játítását kell előtérbe helyezni, hanem nyelvtani szabályok bevésését és alkal­mazni tudását magában az idegen nyelvi beszédben. — Ezzel összefüggésben mutat rá, hogy a legcélravezetőbb nyelv- oktatási módszer a tanulókkal állandóan gyakorolni a helyes idegennyelvi be­szédet. Bel'ajev prof. részletesen elemzi a gram­matikai és az idegen nyelvi gondolkodás közti kapcsolatot, miközben az elemzés­ből egyértelműen és határozottan levonja a didaktikai következtetést, hogy idegen nyelvet csak akkor sajátíthatunk el, ha gondolkodásunk és gondolatfor­máink is idegen nyelvűek. — És az idegen nyelvi gondolkodás az adott nyelv fonetikai, lexikai és grammatikai sajátosságainak állandó figyelembevételé­vel érhető csak el. (Komparatív oktatási módszer, a nyelvi jelenségek és elemek konfrontálása.) Ennek a jelentősége emel­kedő tendenciát mutat a különféle nyel­vek grammatikai elemeinek összeha­sonlításánál. (Ebben az összefüggés­ben érinti a szerző a komparatív, összehasonlító oktatási módszer jelentősé­gét és aktualitását!) , A fejezet végén a.komplex nyelv- tanítás alapvető jelentőségére mutat rá a szerző. A könyv következő fejezete a fordítás felhasználásáról és érvényesítéséről beszél az idegen nyelvek oktatásának folyamatá­ban. Hogy valaki helyesen fordítson, az gyakorlatilag két nyelv ismeretét feltéte­lezi, miközben mindkét nyelvnek szerves kapcsolatban kell állnia az adott nyelven való gondolkodással. A szerző továbbá fog­lalkozik a fordítás folyamatának elméleti és gyakorlati kérdéseivel és funkciójával, ahol szintén rendkívül érdekes megfigye­léseket tesz és következtetéseket von le. Érinti a kétnyelvűség (bilingvizmus) prob­lémáját is, amelyet úgy értékel, hogy a kétnyelvűség olyan emberi képességeken alapul, amelynek alapvető feltétele a két nyelven való gondolkodás. Összefoglalva a fordítás szerepéről tett megfigyeléseit és következtetéseit, Bel'ajev prof. megállapítja: a fordítás munkafor­máit az idegen nyelvek oktatásában fő­ként azzal a céllal kell alkalmazni, hogy elősegítse és fejlessze a tanulóknak azt a képességét, hogy ugyanazt a gondolatot két nyelven tudják kifejezni. Legfonto­sabb az a tény, hogy a tanulókat az ide­gen nyelv oktatása során olyan konkrét helyzetekbe vezessük be, olyan feltétele­ket és körülményeket teremtsünk a szá­mukra, hogy az idegen nyelvi írásbeli, vagy beszélt megnyilatkozást fordítás nélkül tudják észlelni és megérteni. Mindig azt kell szem előtt tartani, hogy nem a nyelvtan, sem a fordítás, hanem az idegen nyelvi beszéd a determi­nativ tényező az idegen nyelv gya­korlati elsajátításában. A könyv következő fejezete az idegen nyel­vek oktatásának modern módszereiről, formáiról és eszközeiről szól, ahol a szer­ző széles körű és alapos pszichológiai és pedagógiai látókörrel elemzi és fejtegeti a modern nyelvoktatási módszerek és for­mák előnyös és hátrányos alkalmazási és felhasználási lehetőségeit. Ismerteti a technikai segédeszközök, gramofon, mag­netofon előnyeit, és pszichológiailag in­dokolja felhasználásuk hatékonyságának

Next

/
Thumbnails
Contents