Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-12-01 / 4. szám - Szeberényi Zoltánné: Az osztályozás és az értékelés kérdéseiről (Nacsalnaja skola, Pedagogika, Jednotná Škola, Telesná Výchova mládeže) / Figyelő
és eredményességének hátterét, elemzi a technikai segédeszközök és a metodika kapcsolatát. Szó van a könyvben továbbá a programozott oktatásról, a hipnopédia kísérleti eredményeiről, további alkalmazásának távlatairól, stb. Az idegen nyelvek elsajátításának neuro- fiziológjai feltételeit, körülményeit is érinti a könyv (a rá jellemző célratörő tömörséggel szigorú értelemben vett tudományos alapon, de mégis dinamikus, áttekinthető, lényegre törő logikával és stílussal. Az idegen nyelvek elsajátításának egyénenként (individuálisan) más- és más tipológiai sajátosságai vannak. (Erről is keveset beszéltünk még szlovák nyelvoktatásunk kapcsán!) Az idegen nyelvek elsajátításának gyorsasága, mélysége, általában fejlettségi foka az idegen nyelvű alaptípusok függvénye is. Ide tartoznak a tanulók intuitív — érzelmi és logikus-racionális típusai az idegen nyelvi tehetségek, képességek széles és sokrétű skálájáról nem is szólva. A könyv 223. oldalán vázlatos rajz szemlélteti az idegen nyelvek elsajátítása egész pszichológiai struktúrájának alapképletét. A kitűnő könyv befejező fejezetében a szerző az idegen nyelvek oktatásának alapvető és részleges módszertani szerepéről és feladatairól beszél. Az idegen nyelvoktatónak nemcsak jó pedagógusnak, hanem jó szakembernek is kell lennie, aki elvileg és alapjaiban különbözik a nyelvészektől és azoktól, akik az idegen nyelvet gyakorlati tevékenységük területén használják fel. Pl. fordítók, tolmácsok. jó módszer nélkül nincs jó nyelvoktató — mondja Bel'ajev professzor. Kifejti a nyelvoktatás módszertanának elméleti és gyakorlati kérdéseit és feladatait, miközben retrospektive összesíti a különböző módszertani áramlatokat és irányzatokat, kronologikus történelmi fejlődésük menete szerint. Könyvében végül szintetizálja az idegen nyelvek elsajátításának törvényszerűségeit. Befejezésül az oktatás pszichológiai elveiről egynéhány rövid észrevételt ejt Be- lajev professzor. A könyv pontosan 261 szakirodalmi forrást és utalást tartalmaz. S végül talán nem járunk nagyon távol az igazságtól, ha megkockáztatjuk azt az észrevételt, hogy nem is lenne olyan előnytelen magyar nyelvpedagógusaink szakmai továbbfejlődésének szempontjából, ha ez a kitűnő könyv magyar fordításban is eljutna hozzájuk. Figyelő Az osztályozás és az értékelés kérdéseiről 121 NACSALNAJA SKOLA A tanító értékelésének az ismeretek elsajátítására gyakorolt hatása közismert. Minden tanító tudja, hogy az értékelés bármiféle feladat teljesítésének nélkülözhetetlen feltétele, hogy azok a gyermekek érik el a legjobb eredményt, akiket a munkában serkentenek, s a legrosszabbul azokat a feladatokat oldják meg, amelyekről tudják, hogy a tanító nem értékeli. A. I. Lipkinova „A tanulók értékelésének nevelési jelentősége“ című írása rámutat, hogy a tanító értékelésének jelentősége messze túlhaladja a gyermek tanulás' tevékenységét. Az általános iskola 2. és 3. évfolyamaiban végzett érdekes kísérleteit írja le és értékeli. Minden évfolyamból kiválasztott 6—6 kitűnő, közepes és gyenge tanulót. Egymás után mindegyikük kapott 3 egyéni feladatot (két tanulmányi és egy játékos jellegűt), s minden feladat megoldása előtt meg kellett mondaniuk, vajon képesek-e elvégezni azt, valamint hogy véleményük szerint a többi osztálytárs képes-e a megoldásra. Mind a pozitív, mind a negatív feltételezéseket meg fellett indokolniuk. A 2. évfolyamban a következő eredmények születtek: a kitűnő tanulók teljes biztonsággal jósolták meg saját jó eredményeiket. Valamennyien hangsúlyozták az átlagos tanulókkal szembeni fennsőbb- ségüket (a valóságban a 6 közepes közül 4 kitűnően, 2 jól oldotta meg a feladatokat). Nem feltételezték egyetlen gyenge tanulóról sem a megoldást (ha ez így is
