Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)

1970-12-01 / 4. szám - Mózsi Sándor: Adalékok a 17. századi magyar és szlovák néprajzi szokások és népzene történetéhez / Középiskoláink számára

Simplicissimus c. regényéből meggyőződhetünk, hogy ,,a szerző maga szolgált ezeknek a népeknek“. A tartalomból idézve röviden megtudhatjuk: hogyan „jött Simplicissimus Lőcsére és mi minden történt vele; Szeben városában, hogyan tanulta a művészetet, miként ment Simplicissimus Bártfára, ahol városi trombitásnak kellett volna lennie; Simplicissimus Kassára megy, s hogyan szolgál mint seregdobos a vérmegyénél, mi emlékezésre- méltót látott és hallott Simplicissimus Kassa tájékán“ stb. Érdekes a Tátra megmászásának leírása is sok apró részlettel.

Daniel Speer életrajzírója, Hans Joachim Moser azt állítja, hogy Speernek kitűnő elbeszélő tehetsége volt. Számunkra legfontosabb az, hogy regényében híven tükrözi a kor hangulatát. Ismeri a nép nyelvét, szokásait, gondjait, bajait, ünnepi hangulatát, stb. A lakodalmi szokásokról Kassa környékéről a következőket tudjuk meg Speertől: „A mennyegzőnél az a szokás, hogy a menyasszony hozományát szekérre rakják, az ágyát szép magosra vetve és 4 felékesített lóval viszik a vőlegény házához. A lovak fülén keszkenő van, amit selyemszalag erősít a homlokukra. Az új férj néha csak a szomszédságban lakik, de azért a hozományt a pompa kedvéért a fél városon át meghurcolják. Persze szegény embereknek erről le kell mondaniok. Nagyon korán házasodnak; a menyasszony nem-ritkán alig 13 vagy 14 éves. Láttam 15 éves menyasszonyokat is. A vendégség túlságosan bőséges, mivel a hozzávaló kevésbe kerül. Táncaik majdnem mind körtáncok, valóban kecsesen és rendesen járják; nem mint a németek és franciák, akik ugrálásukat csodaszépnek képzelik. De hagyján! Mindenkinek legszebb a magáé.“

A hagyományos párta-táncot, amelynek a dallamát egy 50 évvel későbben megírt Apponyi (ZayugrocziJ nevezetű kéziratban találjuk meg „Parta moga“ címmel, így írja le a szerző:

„Ha a menyasszony fektetésére kerül a sor, különös táncba kezdenek. A násznagy fogja a menyasszonyt és szabját köt a derekára, két ifjú legény hasonlóképp felővezett szabjával, kezükben fáklyát tartva a menyasszony előtt táncol; mögötte táncra állnak fel a nyoszolyólányok és más barátnői, akik kíséretébe szegődnek. A menyasszony elbúcsúzik, mégpedig többnyire sírva, szüleitől és legközelebbi atyafiaitól, aztán folyvást táncolva észrevétlenül kipenderülnek a szobából és a nászágyhoz vezetik. Közben mindaddig muzsikálják a nótát és járják ezt a táncot, amíg a menyasszony-kísérők vissza

nem érkeznek. A násznagy a menyasszony pártáját és koszorúját kivont kardjára tűzve hozza, a másik kezén egy nyoszo- lyó-kisasszonyt vezet. A fáklyások előtte, a többiek utána táncolnak be a szobába. Ezután másfélék következnek. Másnapra kelve a menyasszony már .asszonymódra díszített fejjel jelenik meg.“

Térjünk vissza a Zenei török Eulenspie- gel táncaihoz. Barna István „Ungarische Simplicissimus“ c. tanulmányában hiányolta, hogy Speer regényében nyoma sincs a virginál muzsikának, amely fontos szerepet töltött be a 17. század magyar zenei életben. Pedig a kutatás egyik legérdekesebb része éppen az volna, írja Barna István, ha a Speer által feljegyzett dallamokat összevethetnők élő népzenével, vagy tabulaturás könyv magyar dallamaival. Feltehető, hogy azonos, vagy hasonló dallamokat találnánk bennük. Hiszen a virginál zene tulajdonképpen sovány redukciója lehetett a nagy együtteseken megszólalt muzsikának.“ Barna kívánságát részletből teljesítik a Speer táncai, mert pl. a 15. lengyel tánc közeli variánsa a Lőcsei virginál könyvből származó Chorea ex F-nek.

A zenei török Eulenspiegel görög nevezetű táncokat is tartalmaz. Csak a Magyar Simplicissimusból tudjuk meg, honnan jutott Speer ezekhez a táncokhoz. Idézzük Lőcse város leírását: „Lőcse városa a Szepesség főhelye. Magas kősziklán fekszik, de közelében még magasabb hegyek vannak, különösen egy igen magas, a várostól északra. Kiterjedése nagy, híres vásárairól. Szeptemberben sok szőlőt hoznak ide és 60—100 észak-magyarcr- szági paraszt fordul meg benne sáfránynyal, ami itt nem is nagyon drága. A szomszédságban sok tót falu van, ahonnan mindenfélét hoznak a piacra. A nagy városban még görögök is nagyobb számban jönnek Törökország felől, szép és jó török árucikkeikkel“. Valószínű, hogy Speer a feljegyzett görög táncokat is a lőcsei piacon hallotta.

Speer regény anyagát feldolgozta Jókai Mór. A romantikus regényírás nagy mestere a következőképpen magyarázza az olvasónak, miért írta meg regényét: „Szándékom volt a 200 év előtti kort mutatni be saját hazánkban... A két század előtti utazásmódot leírja az egykori naplója a névtelennek, ki magát „Ungarische Simpli- cissimusnak“ nevezi...“ A regény főszereplője Mikhal, aki után Jókai regényét Szép Mikhal-nak nevezte el. Speer-től átvette a hóhér fia és a lelkész lánya történetét. Különösen érdekes hasonlítást kapnánk, ha egymás mellé tennénk a ba