Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-12-01 / 4. szám - Bielik, Štefan: A zenei tudás, képességek és szokások ellenőrzése / Az alsótagozati nevelés életéből
A zenei tudás, képességek és szokások ellenőrzése ŠTEFAN BIELIK tanító, Bratislava A zenei nevelés óráin a zenei tudás, képességek és szokások ellenőrzése, felmérése, valamint értékelése során gyakran találkozunk negatív jelenségekkel. E cikkben épp ezért azokra a módszerekre szeretnénk rámutatni, amelyekkel lemérhetjük a kilencéves alapiskola ianulóinak a zenei nevelés területén elért eredményeit. A továbbiakban a zenei tudás, képességek és szokások ellenőrzését, valamint értékelését a nevelés és oktatási folyamat azon részletein tárgyaljuk, amelyeken a tanuló zeneiségének foka a legjobban megmutatkozik. Ezek: a vokális reprodukció, a zenei művek hallgatása és az énektan. A vokális reprodukció terén rendszerint a következő képességeket és szokásokat értékeljük: az elsajátított dallam intonálási tisztaságát és a helyes ütemet, a helyes artikulációt, az előadást. Az intonálás tisztaságának ellenőrzésénél és értékelésénél alapjában a hangviszonyok helyes produkciójáról van szó, tekintettel az elsajátított dallamra. Az intonálásnál külön figyelmet kell fordítani arra a tényre, hogy a tanulók hangterjedelme nagyon különböző. A tanulónak a dallam hangviszonyairól sokszor megvan a helyes elképzelése, hangterjedelme azonban annyira szűk, hogy nem képes az intonációs elképzeléseket hangokban előadni. A zenei tudás, képességek és szokások tárgyilagos értékelésének érdekében szükséges a tanév elején felmérni a tanulók zeneiségének szintjét, a hangszervek egészségi állapotát, a hangterjedelmet, esetleg a tanuló milyen hangszeren játszik. A betanult dallam ritmikai helyességének ellenőrzésénél azt figyeljük meg, hogy a tanuló helyesen tudja-e ütemezni a betanult dallamokból az egyes részleteket, egyrészt dallam nélkül, másrészt a dallammal egybekötve. Az artikuláció szintjét — ami az éneklés fontos része —, a helyes lélegzés, a hangok formálása és minősége, valamint a helyes kiejtés szempontjai szerint értékeljük. Külön kérdés, melynek megkülönböztetett figyelmet kell szentelni, a zeneileg kevésbé fejlett [énekelni nem tudó) tanulók értékelése és előmeneteli minősítése. Az éneklésben ilyen tanulónál mindig a hangalapból indulunk ki. Ha még ekkor is nehézségekkel küzd, hangszeres játékkal segítjük. Óvatosan kell eljárni a tanulónál a pubertás időszakában, ugyanis ekkor a tanuló a helytelen értékelésre nagyon érzékenyen reagál. A pubertás időszakában a tanulóknál különböző lelki gátlások jelentkeznek, melyek negatívan hatnak ki vokális megnyilvánulásaikban. Ismeretes, hogy ezek a gátlások az énekelni amúgy sem tudó tanulóknál jelentkeznek leginkább. Azt ajánljuk tanítóinknak, hogy az ilyen tanulókat ne egyenként osztályozzák, engedjék őket kisebb csoportokban [3—4 tanuló) énekelni. Az értékelésnél és az osztályozásnál fontos momentum a tanuló érdeklődése. Zeneileg kevésbé fejlett tanuló rendszerint nem mutat nagy érdeklődést a zene iránt, bár itt is vannak kivételek. Vannak esetek, hogy a tanuló a vokális megnyilvánulás terén nehézségekkel küzd, de érdeklik őt a könnyebben kezelhető hangszerek, ami a didaktikai folyamat aktivizációja szempontjából nagyon fontos momentum. Ilyen tanulónak azonnal alkalmat kell adni, hogy zeneileg hangszeren való játszással fejezhesse ki magát. Hangsúlyozni szükséges: nem helyes, ha a tanuló érdektelenségét még rossz osztályzattal is erősítjük a zenében. Ellenkezőleg, fontos hogy igazságos értékeléssel állandóan támogassuk zenei képességeinek és szokásainak fejlődését. Az alacsony osztályzat a tanító elégtelen munkamódszerét és munkastílusát 112
