Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-12-01 / 4. szám - Németh Kálmán: Idegen nyelv tanítása hétéves kortól / Az alsótagozati nevelés életéből
Idegen nyelv tanítása hétéves kortól* 109 A gyermekkorral együtt járó és vele eltűnő, az idegen nyelv tanítás-tanulás szempontjából előnyös adottságok felismerése világszerte mozgósította a pedagógiai irányítás és a nyelvpedagógia szakembereit. A 3—4 évvel ezelőtti adatok szerint az USA-ban 2 millió, Angliában 30 000, Franciaországban kb. 9000 gyermek tanult az elemi iskolákban idegen nyelveket. A gyermekkori idegenny elv-oktatás fellendülésében nem kis jelentőségű az a felismerés, hogy olyan életkori előnyökről van szó, amelyek a nyelvtanítás legtöbbet vitatott kérdésében, a beszédre tanításban ígérik a mindnyájunk által áhított eredményeket. A szakirodalomban a gyermekkori előnyök (a fonetikai formálhatóság, a spontán beszédre való hajlam, a gátlás nélküli utánzás, az anyanyelvi szokások beidegzettségének kisebb foka, az aktivizálhatóság magas szintje, a játékos alapon való tanulás korlátlan lehetőségei, stb.j lelkes emlegetése mellett mostanában egyre többször kerül sor a serdülőkornak mint határ- mezsgyének a kiemelésére. Marek (1967) pl. a fejlődési eidentizmusról, vagyis arról a képességről beszél, amely a képzetet még jóval az érzékelés után is az érzékelés tisztaságának, élénkségének szintjén tudja megtartani. ,,Ez a képesség fokozatosan gyengül és a pubertásban rendszerint elhal.“ A nagy angliai kísérlet (French in the Primary School) mozgató apparátusának egyik konferenciáján (1965) P. H. Hoy már arra a veszélyre is figyelmeztetett, amit a pubertás kor kezdő időpontjának fokozatos korábbra helyeződése jelent az ügy szempontjából. (Erről a kísérletről az Idegen Nyelvek tanítása 1966/2. számában olvashatunk Horváth József tollából.) Az angolok büszkék, hogy ez a legnagyobb ilyen típusú kísérlet Európában. Azt is kiemelik, mint ahogyan az egyik 1968-ban megjelent publikáció (French from Eight) előszavában olvashatjuk, hogy az elmúlt évtized sokféle pedagógiai kezdeményezése között a legnagyobb érdeklődéssel kísért vállalkozásnak ezt tartják Angliában. Nem ártana, ha a hazai pedagógiai közvélemény is jobban figyelne erre a kérdésre. A serdülőkor „határmezsgye“ jellege egyrészt azt a feladatot rója ránk, hogy kutassuk az évenkénti fejlődés (közeledés a pubertás kor felé) vonásait, a nyelvtanítás gyakorlatára vonatkoztatható tanulságait; másrészt, hogy megvizsgáljuk a rendelkezésünkre álló évek számának növelési lehetőségét, az egy évvel korábban, 7 éves korban való kezdés problémáját. Az utóbbi kérdés egyszerűbb. Ezúttal csak ezzel szeretnénk foglalkozni. A 7 vagy 8 éves korban való kezdés elvileg, a pszichológiai adottságok szemszögéből nézve nem jelent külön problémát. Az adottságok azonosak. A fejlettségből eredő fokozati különbségeket ugyan figyelembe kell vennünk, de ez a feladat minden évfolyamnál (tehát pl. a 8 és 9 éveseknél is) azonos módon jelentkezik. Érdekes statisztikát találhatunk H. H. Stern: Foreign Languages in Primary Education c. könyvében. Megtudjuk, hogy a könyv kiadása körüli időben (1967-ben) 32 országban tanítottak idegen nyelvet 10 éves koron aluli kezdéssel. Az évek szerinti megoszlás a következő: A kezdés éve: 6 éven alul 6—7 8 9—10 Az országok száma: 9 12 11 7 Figyelemre méltó tény, hogy ha a 8 éves kort vesszük középpontnak, az azon aluli kezdések száma (21) meghaladja az e korhatár feletti kezdések' számát (19). * Jelen cikket a Köznevelés 70/19 számából vettük.
