Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)

1970-12-01 / 4. szám - Németh Kálmán: Idegen nyelv tanítása hétéves kortól / Az alsótagozati nevelés életéből

Az Arany János kísérleti iskolában, az angol szakosított tantervű osztá- lyokban végzett, és részben publikált [1969], hivatalos kísérlet mellett, az utóbbi két iskolai évben másodikos fa­kultatív csoportokat is tanítottam an­gol nyelvre. Ennek az új kezdeménye­zésnek az általános elvi meggondolá­sokon felül, néhány konkrét gyakorlati indító oka is volt. Egy személyes ok: hogy kipróbáljam a 3. osztályban jól bevált, azóta kiadásra is rendezett, Games and Songs c. összeállításomat ebben a korosztályban is. Másik ok, hogy egy régebbi problémára keresek megoldást: A közvetlen szituációkban (gyermekjátékokban, vetélkedőkben, jelenetekben), hosszabb és bonyolul­tabb szövegeket is könnyen megje­gyeznek a tanulók ... A nyelvtanulás folyamatának az efféle alapokról való tervszerű továbbfejlesztése azonban túl bonyolultnak látszik. A harmadik ok az új, a végleges, 3—4. osztályos tankönyv tanítása közben felmerült gondolat, hogy a szóbeli kezdő szakasz egy évvel korábbra helyezése, illetve egész évre való növelése megkönnyí­tené a könyv programjának eredmé­nyes teljesítését. A játékok és dalok (Games and Songs) vonatkozásában előre kell bo- csátanom, hogy nem olyan kiegészítő anyagokra gondolok, amelyeket az óra hangulatosabbá tétele érdekében ajánlanak mostanában sokan és aján­lottak régebben is. Többről van szó. Arról a meggyőződésről, hogy az alsó tagozatos idegennyelv-oktatás teljes egészét ilyen természetes alapokra kell helyezni és ebből fejleszteni to­vább. A játékok és dalok 2. osztályban való használhatósága tekintetében nem volt sok kétségem, és nem is csalód­tam. Legfeljebb a használhatóságuk, hatásuk magas foka lepett meg. A gyermekek szívesen tanultak. A 45 perc mindig kevés volt számukra. Év végén sem lankadt az érdeklődés. Ér­dekes az is, hogy az angol órákon elért teljesítmények alapján készített rangsor teljesen egybeesik a tanulmá­nyi átlagok rangsorával. A továbbfejlesztés problémáján azon­ban érdemes elgondolkozni. Kiindulási alapelvem a mozgás és a beszéd, illetve a tevékenység és a tudat egységének gondolata volt. „A beszéd és a mozgás genetikus egysé­gének nagy a jelentősége, a nyelvi je­lek és eszközök elsajátítása és az em­lékezetbe vésése szempontjából, mivel a mozgási cselekvések és a motorikus képzetek a hallási és a logomotorikus képzetekkel társulva a beszéd terén támogatólag hatnak“ — írja Marek a „Nyelvoktatás kora gyermekkorban“ c. cikkében. (1967) — De a felnőttek nyelvoktatásától is biztatást kaptam. Carrol egyik cikkében (1965) egy kali­forniai katonaiskolában végrehajtott kísérlettel kapcsolatban ezeket írja: „A nyelvtanulást drámai módon meg­könnyíti az, hogy konkrét tárgyakat és fizikai cselekvéseket jelentő szavakat olyan tényleges motorikus előadással kapcsoljuk össze, amely magában fog­lalja az illető szavakat és cselekvése­ket.“ íme, a katonaság foglalkozásai keretében található szűk lehetőségek milyen jelentőssé válhatnak. De meny­nyivel jelentősebb, mennyivel több le­hetőséget kínál a gyermekek körében természetes, mozgás-beszélés játékok végtelen sora. Ezeknek a kétségtelenül helyes ki­indulási alapelveknek és a gyakorlati munka során szerzett tapasztalatoknak látszólagos ellentmondásaiból a kö­vetkező tanulságok szűrődtek le: A cselekvéseket kísérő mondaniva­lókból automatikusan sohasem lesz igazi beszédtevékenység. Gátlásmente­sen felidéződnek a begyakorolt mon- dókák a begyakorolt helyen, de hosszú távon, éppen olyan értelmetlen, „ha­landzsa“ szintre süllyednek, mint a gyermekek körében olyan „csodálatos könnyedséggel“ megtanult ritmusmon- dókák. Még az egyszerű utasítások (Come here, Go out of the room), amelyek számtalanszor előfordulnak, és amelyekre mindannyiszor végre­hajtják a kívánt cselekvéseket, sem válnak automatikusan alkalmassá arra, hogy a tanulók új mondatok alkotásá­ban felhasználhassák őket. Valósággal újra kell tanítani ezeket a kifejezése­ket is, hogy a produktív beszédtevé­kenység gyakorlására alkalmassá vál­janak. 110

Next

/
Thumbnails
Contents