Szocialista Nevelés, 1970. szeptember-1971. június (16. évfolyam, 1-10. szám)
1970-12-01 / 4. szám - Mózsi Ferenc: Forradalmi optimizmussal
időben kell, mindkét irányban, többet produkálni. Ez — mind osztály és mind nemzeti-nemzetiségi szempontból; mind a proletár internacionalizmus és mind a magyarság-megtartás szempontjából — szerves része a ,,lesz-e gyümölcs a fán“ alapkérdésének. S az iskola, tehát a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskola, e két funkciója — valljuk — nem áll egymással ellentétben. Így válik a „többet produkálni tudás“ a nemzetiségi iskola egzisztenciális kérdésévé — alapkérdésévé, lényeggé. S ide kívánkozik: ennek ellentéte, a hazug komformizmus a csehszlovák magyar iskolaügy sírásójává lenni, ha teret adnánk neki... Mindezt azért hangsúlyozzuk, mert a jövőben forradalmi optimizmussal akarunk dolgozni. Ne hátranézzünk, hanem előre. Előre kell haladnunk az általunk választott úton, a szocializmus útján. S ha a múltról szólunk, tegyük ezt csak azért, hogy jobban értsük a mát, s biztosítsuk a holnapot! S ha például azt mondjuk, hogy sok volt az 1968—69-es években a bizonytalanság és a megrendülés — tesszük ezt azért, hogy okuljunk belőle. Hogy tudatosítsuk: mindenki, aki nem az objektív okoknak egy hosszabb történeti folyamat keretében elképzelhető megoldásra törekszik, hanem úgy véli, hogy a tudatban jelentkező okozati jelenségek sematikus bírálatával mindent megold — az vagy tudatosan, vagy tudatlanságból eredően — hazudik. Valljuk, hogy csakis a nemzetiségi kérdés objektív történelmi, társadalmi, politikai, kulturális és pszichológiai okainak feltárása és egyre gyorsuló korunk követelményeivel összhangban álló koncepció kidolgozása lehet célravezető. Az ilyen koncepciót hozzáértéssel, céH rátörő lelkesedéssel, hangya szorgalmú munkával és valóban bátor tettekkel kell valóraváltani — mert ez, csak ez segíthet. A Szocialista Nevelés pozitív programot hirdet, s programunk ma is töretlenül ugyanaz, ami volt „megteremteni hazánkban a mindenki számára egyenlő tanulási feltételeket az anyanyelven.“ S ezen a téren voltak eredményeink, mégpedig a leglényegesebb kérdésekben, az iskolák személyi (a tanítóság kvalifikációja] és anyagi ellátottsága terén — melyben az országosnál jobbak korrelációs arányszámaink és az alapiskolai tanulói tudásszintben, melyben az országos teszt során szintén nagyon jól helytálltunk. Tudjuk, hogy van még tennivalónk bőven, és van még hiányosság is. De azt is tudnunk kell, hogy a nemzetiségi iskolapolitika függvény, meg azt is, hogy biporális probléma és hogy a tudati jelenségeket történelmi, társadalmi, politikai folyamatok alakítják ki. Sőt tudatosítjuk azt is, hogy ezeket a görcsös csomópontokat valóságos vagy annak vélt ellentmondások alakították, de sokszor még ma is alakítják. A demagógia és az illúziók keltésére alkalmas üres jóslatok helyett azonban, és ezt bátran valljuk —, a történelmi folyamatok és a realitások alapos és sokoldalú elemzése a leginkább célravezető elméleti tevékenység. Csakis az ilyen elméletileg is megalapozott tevékenység jelenthet a gyakorlat számára irányt. Ehhez kérjük minden csehszlovákiai magyar tanító segítségét. Ez egyszerűen a mi programunk ... A feladat nagyon sokrétű és nagyon sokoldalú, mégis, egyszerű ez a program. Egyszerűen azért, mert ismert, s mert az állam ideológiájából, a marxizmus—leninizmusból következik. Persze ebben a programban benne vannak a részletmozaikok és .sorskérdések egyaránt. Most is — mint a múltban, azokon múlik, fel tudjuk-e ismerni és jól tudjuk-e felismerni a részletek összefüggő egységét, 99
