Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1969-10-01 / 2. szám - Kalló János: Gondolatok a középiskolai szakkörvezetésről / Középiskoláink számára
mégis csak annyiban ragaszkodjunk, amennyiben az az eredményességet a legteljesebben biztosítja, de ha — akár menet közben is — jobb, megfelelőbb fel- datra vagy megoldási módszerre bukkanunk, térjünk el bátran munkatervünktől. Tanítványaink ötleteit, gondolatait türelmesen hallgassuk meg, elemezzük, értékeltük. Törekedjünk arra, hogy lehetőleg önállóan vagy ügyes útmutatásunk alapján a szakkör tagjai maguk oldják meg a feladatokat. Ha az egyszerűbb feladatokra lépcsőztesen építjük az összetettebbeket, akkor tanulóink logikai gondolkodókészsége fokról fokra mélyebb, alaposabb lesz, és könnyebben fogják megoldani a nehezebb problémákat is. Jól bevált módszeres eljárás az, hogy a felvételi feladatok, követelményszintjéhez viszonyítva nagyobb igényekkel lépünk fel, mert ez esetben nem érheti meglepetés tanulóinkat a felvételi vizsgákon. Ennek érdekében kívánatos, sőt szükséges figyelemmel kísérnünk a felsőfokú oktatási intézmények időszakonként megjelenő felvételi vizsgái példatárait, alaposan tanulmányozni kell a bennük foglalt feladatokat, tekintetbe kell venni azok természetét, nehézségi fokát és azt az elméleti anyagot, melynek ismerete megoldásukhoz nélkülözhetetlen. Előfordulhat, hogy a szakkör személyi összetétele a tagok szakmai felkészültsége és tehetsége tekintetében többé-kevésbé heterogén. Kiderülhet ez akár a szaktárgy egészének, akár egyes részterületeinek a vizsgálatakor. Ügyelnünk kell arra, hogy a szakkör valamennyi tagját kellő szinten foglalkoztassuk, és ezért célszerű a kiemelkedő tanulók számára külön-külön igényesebb feladatokat adni, s ezek megoldását értékelni. A rendelkezésre álló időtől és a feladat természetétől függően a megoldó lehetőség szerint a táblánál ismertesse elképzelését részletesen vagy vázlatosan, esetleg csak a végeredmény egyeztetését követeljük meg. A fentiekkel egyidő- ben a szakkör többi tagjával közösen foglalkozhatunk. Minden lehetséges alkalmat használjunk fel arra, hogy az alapismeretekben való jártasság elmélyítése mellett bővítsük tanítványaink szakmai látókörét. Legyen a szakköri munka a tanár és a diák együttes erőkifejtésének eredménye fgyakorlatban nyilvánuljon meg a tanár segítő, buzdító, bátorító szerepe és a tanulók aktív közreműködése. Ezzel kapcsolatban néhány szakmódszertani tapasztalat, tanács: Nem szükséges minden feladatot végigszámoltatni, esetenként elég, ha a megoldás elvi menetét beszéljük meg a szakkör tagjaival; ugyanis az ily módon felszabaduló időt eredményesen hasznosíthatjuk. Magunkat is, diákjainkat is szoktassuk az egyszerűsítési lehetőségek kihasználására, az emeletes és tizedes iörtek, valamint a vegyes számok kerülésére. A középiskolai feladatok megoldása során bőven adódik alkalom olyan ötletes eljárások kipróbálására, amelyek röviden és gyorsan vezetnek eredményre. Az „elegáns“ megoldás két szempontjából is figyelemre méltó; alkalmazásával egyfelől időt takaríthatunk meg, másfelől nagy mértékben fejleszthetjük tanulóink logikus gondolkodókészségét. Vizsgáljuk meg például az alábbi feladatot: Ismert egy háromszög három oldala: a = 7, b = 8, c = 5 cm és keressük az а-hoz tartozó magasságot. A megoldás folyamán többféle módon járhatunk el. 1. ) A magasság meghúzásával nyert két derékszögű háromszögre felírunk egy_egy Pythagoras-tételt, és az így kapott kétismeretlenes másodfokú egyenletrendszert megoldjuk. 2. ) Az eredeti háromszögre megfelelően alkalmazzuk a cosinus-tételt, és a magasságot az erre alkalmas derékszögű háromszögből sinus összefüggéssel nyerjük. 3. ) Az említett eljárásoknál „elegánsabb“, ha a szóban forgó háromszög területét kétféleképpen írjuk fel 57
