Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1969-10-01 / 2. szám - Kalló János: Gondolatok a középiskolai szakkörvezetésről / Középiskoláink számára
Középiskoláink számára Gondolatok a középiskolai szakkörvezetésről KALLÓ JÄNOS tanár, ... A jól vezetett szakkörök és a nem kötelező tantárgyak tanítása a tehetségek kibontakozásának, a tanulók művelődési vágya elmélyítésének, továbbtanulási potenciája emelésének jó lehetőségei, de alkalmat adnak a pályára irányításra, a hivatástudat kimunkálására is. Sajnos sok esetben nem ezt tapasztaljuk. Eléggé általános az a gyakorlat, hogy a pedagógus a szakköri foglalkozásokat avagy a nem kötelező tantárgyat a tantervi anyagban mutatkozó elmaradás pótlására használja fel. A szakkörök alakításánál, illetve nem kötelező tárgyak tanításának a bevezetésénél iskoláinkban inkább a pedagógus szempontja a domináló és nem annyira a tanuló művelődési vágyának elmélyítése vagy pályaválasztásának irányítása... (A Szocialista Nevelés 1968 júniusi számában Mózsi Ferenc: A szak- és érdekkörök renesszánsza? c. írásából) A tapasztalat azt mutatja, hogy iskoláink nem élnek a tantervek adta lehetőségekkel. Nem használják ki kellőképpen a nem kötelező tantárgyakat a tehetséges tanulók értelmi szintjének a bővítésére. A Szocialista Nevelés szerkesztősége e cikk közlésével is segíteni kíván azoknak a pedagógusoknak, akik a szakköri tevékenységet komolyan gondolják. Egyben kérjük az iskolák igazgatóságát, hogy a tanév folyamán iktassák a pedagógiai tanácsok programjába a nem kötelező tantárgyak és a szakkörök kihasználásának szerepét az oktató-nevelő munka hatékonyságának szemszögéből a jelen éő a jövő tanévre vonatkozóan is. D. K. A középiskolában szervezett feladatmegoldó matematika szakkör célja letehet: 1. ) A tantervi anyag elmélyítése 2. ) A középiskolai tananyagot meghaladó ismeretek nyújtása és a hozzájuk kapcsolódó feladatmegoldó készség elsajátítása. 3. ) Egyetemi- főiskolai felvételi vizsgára való előkészítés. Ez a cikk a 3. pontban vázolt cél elérésére szervezett szakköri munka néhány tapasztalatát kívánja elemezni. Az ilyen jellegű szakkör működésében és vezetésében abból kell kiindulnunk, hogy a felsőfokú intézmények szakmai követelménye a jelentkezőkkel szemben a középiskolai tananyag ismeretének mélységét illetően az elmúlt évek során vitathatatlanul megnőtt. Az alapismeretek biztos tudásának és alkalmazásának igénye mellett előtérbe kerültek a gondolkodtató, összetettebb és szétágazcbb elméleti anyagra épülő feladatok, valamint az olyan természetű példák, amelyek a középiskolai tanítás során — a tanterv feszítettsége miatt — bizonyos mértékben háttérbe szorultak és szorulnak. (Exponenciális-, logaritmikus-, trigonometrikus egyenletek és egyenletrendszerek, feladatok a szorzattá való alakításra, egyes geometriai szerkesztési feladatok stb.) Mind sűrűbben találkozunk paraméteres feladatokkal és látszólag határozatlan egyenletre, vagy egyenletrendszerre vezető példákkal. A fenti tényeket a feladatmegoldó szakkör évi munkatervének összeállításakor messzemenően figyelembe kell vennünk. Törekednünk kell arra, hogy tematikánk beosztásában célszerűen arányos, részleteiben pedig sokrétű, változatos feladatokat tartalmazó munkaterv legyen. Előzetes elképzelésünkhöz Sárospatak 50
