Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1969-09-01 / 1. szám - Sziklay László: Szempontok a magyar és szlovák irodalom tanításának koncentrációjához
Szempontok a magyar és szlovák irodalom tanításának koncentrációjához Dr. SZIKLAY LÄSZLÖ CSc., Budapest Részlet a szerző 1960-ban írt tanulmányából. A Szegedi Pedagógiai Főiskola évkönyve. Túlméreteznénk e végeredményben gyakorlati igényű fejtegetésünket, ha teljességre törekednénk: ezt részben már csak azért sem tehettük, mert pozitív kapcsolataink teljes mértékben még fel sincsenek tárva. Itt mindössze arra szorítkozunk, hogy ízelítőt, áttekintést adjunk abból, ami a gyakorlati pedagógiai munka e fontos területén tudományos kutatómunkánk eredményeiből feltétlenül felhasználandó. A főiskolai előadásokban a tennivaló nyilvánvaló. Mivel gondosan vigyázunk főiskolánk főiskola-jellegére, anyagunkat mindenkor a legújabb kutatási eredmények közlésével és elemzésével is gazdagítjuk. Mindvégig gondosan ügyelünk arra, hogy az előadás ne legyen e kétkötetes ideiglenes tankönyv egyszerű megismétlése. Egyes anyagrészek elhagyásával, illetőleg a tankönyvre 1—2 más forrásra való utalással érhetjük el, hogy azokról a kérdésekről szólhassunk részletesebben, amelyek tudományos munkánkban alaposabban foglalkoztattak. Ezzel egyrészt elértük azt, hogy némi bevezetést adhattunk az irodalomtörténeti kutatómunka műhelyébe: két-három jobban sikerült szakdolgozat tanúskodik arról, hogy néhány hallgatónknál sikerült is hozzá kedvet csinálnunk. Másrészt viszont a magyar kapcsolatok részletes bemutatásával igyekeztünk itt a főiskolán is elérni, ami szerintünk a szlovák tanítási nyelvű és a szlovák nyelvet tantárgyként tanító általános és középiskoláinkban a magyar és szlovák nyelv és irodalom tanításának egyik fontos célja, s amit éppen ezért elsősorban a jövő pedagógusaiban kell tudatosítanunk. Minden eszközt megragadunk arra, hogy felkeltsük érdeklődésüket haladó hagyományaink pozitív kapcsolatai iránt, részletesen kitérünk minden olyan jelenségre, amely puszta meglétével cáfolja a nacionalista tudó-- mány állítását, hogy közös múltunk csak egymás ellen vívott harcból állt, s ellenkezőleg bizonyítja, hogy a nép s a nép érdekeiért harcoló' költők a két nép közös ügyéért harcoltak. Ennek a szempontnak a szem előtt tartása mellett viszont ügyelnünk kell arra is, hogy ne legyünk egyoldalúak, ne keltsük hallgatóinkban azt a benyomást, mintha a szlovák irodalom csupa magyar kapcsolatból állott volna, mert ez — főleg a kérdésekben kevésbé elmélyülni képes hallgatóknál — arra a tévedésre vezethetne, hogy a szlovák irodalomnak nincs is önálló jellege. Ennek a feltevésnek még a látszatát is eleve el akarjuk kerülni azzal, hogy fejlődéstörténeti előadásunkat az első órától kezdve az utolsóig az adott esetben helyes koncepcióba állítjuk be: meg akarjuk rajzolni a szlovákság társadalmi fejlődését, nemzetté válásának folyamatát s e folyamat figyelése közben mutatjuk be azoknak a sajátos művészi eszközöknek a kialakulását, amelyeket — európai és szomszédnépi összefüggéseik figyelembe vétele mellett — sajátos szlovák műformának tetkinthetünk. Ami pedig a kapcsolattörténeti szempontoknak a kidomborítását illeti, 5 ezek mellé azonnal odatesszük: — azt is hangsúlyoznunk kell, ami nem
