Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1970-06-01 / 10. szám - Fábián Zoltán: Olvasásgyakorlási módok és változatok a 4. osztályban / Az alsótagozati nevelés életéből

Az alsótagozati nevelés életéből

Olvasásgyakorlási módok és változatok a 4. osztályban

FÁBIÁN ZOLTÁN

A 4. osztályos tanulók fejlettségi szintje lehetővé teszi, hogy az olvasástanításban a legkülönfélébb munkákra kerüljön sor; ebben az osztályban rendkívül változatos gyakorlási megoldások között válogathattunk. Az egyes tanulók kisebb-nagyobb fokú lemaradása szükségessé is teszi, hogy az 5. osztályba lépés előtt differenciáltan foglalkozzunk velük.

A gyakorlási módokat didaktikai (pedagógiai) értékeik alapján különböztetjük meg. Minden gyakorlási módnak nagy számú változata ismeretes, attól függően, hogy a tanulóknak miféle konkrét (járulékos) feladatokat adunk. A változatok alkalmazásának mérhetetlen jelentősége van: elősegítik az olvasási készség eszközzé alakítását, ugyanakkor növelik a tanulók teljesítőképességét is, mert például megtörik a gyakorlás monotóniáját.

Az alapvető gyakorlási módokat több szempontból is csoportosíthatjuk. Az irányítottság (tanulói önállóság) alapján elvileg öt módot különböztetünk meg:

1. társas (karban) olvasás: a tanuló olvasás közben a többiek s önmaga olvasását is hallja, hangadó szerve ténylegesen működik, a betűket látja, tehát a szöveganyag mindenoldalúan — vizuálisan, akusztikusán, kinesztetikusan — bevésődik; — 2. hangos egyéni olvasás: az előzőhöz hasonlóan sokoldalú tevékenységet végez a tanuló, de csak saját hangját hallja, másokét nem; — 3. követő olvasás: a tanuló némán olvas (hangadó szervei nem működnek), de olvasás közben hallja mások olvasását, tehát az akusztikus jelzések segítik az olvasásban; — 4. néma (csendes) olvasás: a tanuló teljesen önállóan, akusztikai és kinesztetikai segítség nélkül, pusztán a vizuális jelek alapján olvas; — 5. a szájmozgásos (süket) olvasás: ez ritkán kerül ugyan alkalmazásra, de szintén külön gyakorlási mód: az akusztikai segítség hiányzik, megvan azonban a kinesz- tetikus támogatás. *)

*) Ezt a cikket „A tanító“ c. módszertani lap 1970/1. számából vettük.

Az alapvető gyakorlási módok főbb változatait a következő tényezők módosításával nyerhetjük:

1. a szintézis foka (ilyen alapon beszélünk betünkénti, szótagoló, szóképek ill. szólamok szerinti olvasásról).

— A szövegek tartalma (új szöveg; ismert, de nem gyakorolt szöveg; ismert, és begyakorolt szöveg olvasása).

— Az olvasás közvetlen célja (információ-szerzés, problémamegoldás, emlékezet- be-vésés, osztályzat szerzése, mondanivaló illusztrálása, bemutatás, segítés másoknak, a készség technikai tökéletesítése stb.).

— Az alkalmanként olvasott szöveg mennyisége, terjedelme.

— Az olvasó tanulók száma, személyi összetétele.

— Technikai változók (hangerő, gyorsaság stb.)

— Az olvasás kerete (játék, verseny, szereplés, kutatás, csoportos tevékenység stb.).

— Az alkalmazott eszközök (tankönyv, tábla, magnó, diafilm, könyv, folyóirat, sokszorosított szöveg stb.).

Ha meggondoljuk, hogy az egyes gyakorlási módok s azok változatai a legkülönfélébb kombinációkban alkalmazhatóak, nyilvánvaló, hogy az olvasás gyakorlásának formái kimeríthetetlenül gazdagok. Mivel azonban az egyes változatok és kombinációk különböző képzési (nevelési értékűek), nem mindegyiket célszerű azonos gyakorisággal alkalmazni. Az alkalmazásra vonatkozó legfontosabb szabályok:

1. A negyedik osztályban folyó munkát az értelmes, (tartalomra irányuló) gyakorlási mídoknak kell uralniuk. Nem is szükséges igazolni, mennyire károsak lehetnek a tartalomtól, mondanivalótól idegen (például azt komikussá tevő) gyakorlási mó dók.

2. Az egyes gyakorlási módok nem lehetnek öncélúak, hanem az óra feladataiból kiindulva kell megválasztani.

3. A néma olvasás (szövegmunkák) arányát úgy kell fokozatosan növelni, miként azt a tanulók készségfejlődése lehetővé te298