Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1970-06-01 / 10. szám - Fábián Zoltán: Olvasásgyakorlási módok és változatok a 4. osztályban / Az alsótagozati nevelés életéből

szí. Csak az elvégezhető és ellenőrizhető munkának van értelme. 4. Egy-egy órán túl sokféle gyakorlási módot, variációt ne alkalmazzunk. A na­gyon érdekes változatok (játékok, verse­nyek) némelyikét tartsuk fenn a tanulók jutalmazására. 5. A mesterkélt, formális változatokat nagyon ritkán s csak játékos keretben (pl. zálogkiváltásra) érdemes alkalmazni. Ezeket a módokat a tanulók elbírálására, osztályozására, új szövegek olvasására természetesen nem használhatjuk. 6. Jó néhány gyakorlat értéke a nevelési helyzet sajátosságától, a tanító egyénisé­gétől, az osztály összetételétől is függ. Minden tanítónak mérlegelnie kell, hogy mely módok felelnek meg leginkább a maga és a tanulók sajátosságainak. 7. Az itt következő gyakorlatok mind­egyikét egyetlen osztályban sem lehet vé­gigpróbálni, különösen pedig nem lehet állandóan, rendszeresen alkalmazni. Több­nyire 15—20 féle változatot célszerű csak használni, (azokat sem egyenlő arány­ban.) A tanulók sem igényelnek mindig újabb és újabb változatokat, néhány vál­tozat kedveltebbé válik számukra. Időn­ként érdemes rájuk bízni, melyik gyakor­lási módot alkalmazzuk a gyakorló órán. Az egyes módok és változatok listáját a könnyebb áttekinthetőség kedvéért cso­portosítottuk. I. EGYÉNI OLVASÁS 1. Hangos egyéni olvasás (Alapvariáció) A tanító felszólítására a tanuló addig olvas, amíg meg nem állítják. A legfőbb feladat a minél hibátlanabb olvasás. Járu­lékos feladatként adhatók konkrét tech­nikai instrukciók (pl.: lassan, tagoltan, olvass; ügyelj a szavak végére stb.). Ad­ható tartalmi feladat is (olvasás után szá­molj be arról, mit olvastál). A számonké­rés legtermészetesebb formája ez a mód. Előnyei: a tanuló kizárólag saját erejé­re támaszkodik, maga választja meg a tempót, ritmust, hangerőt, hanghordozást stb. Sürgető körülmények nem zavarják. Természetes módon olvashat. Hibáit olva­sás közben javíthatja; ismételhet. Figyel­mét teljesen az olvasásra koncentrálhatja. Hibalehetőségei: Olvasás közben a tanu­ló olvasása alig befolyásolható. Huzamos alkalmazása esetén csökkenhet a tanulók aktivitása, figyelme. Az olvasó tanuló nem­igen végez közben értelmi erőfeszítéseket Többször gyakorolt szövegeket, (rövidebb szövegeket) esetleg nem az írásra, hanem emlékezetére támaszkodva reprodukálhat. 2. Hibajelölt olvasás A tanuló az előzőhöz hasonlóan olvas, de hibázás esetén az osztály jelzi a hibát (kopognak, tapsolnak, „hiba!“ — kiáltják stb.). Előnyei: Az olvasó tanuló érdekeltebbé válik a hibátlan olvasásban. A hibákat azonnal javítania kell. Az osztály nagyobb aktivitással, figyelemmel követi az egyes tanulók olvasását. Hibalehetőségei: A tanuló figyelme az előzőnél is jobban a technikára, s nem a tartalomra irányul. Az olvasás közbeni jel­zések megzavarhatják, kizökkenthetik a lendületből. (A gyengék olvasása nagyon tördeltté válik.) 3. Összefüggő olvasás A teljes olvasmányt egy tanuló olvassa végig hangosan. Előnyei: Az olvasó tanulónak komoly si­kerlehetőség, nagy teljesítmény. Az osz­tály elmélyült, követő olvasást végezhet, szólítgatás nem tereli el figyelmüket. Az olvasó tanulóról megbízható, teljes képet ad. Hibalehetőségei: Az olvasó tanulónak fárasztó, főleg akkor, ha osztályozzuk tel­jesítményét. Kevés tanulót tudunk ilyen módon hangosan olvastatni. A gyengéb­bekkel nagyon sok időt kell így eltölteni. Az osztály figyelme csökken; a gyakorlás egyhangúvá válhat. (Kivéve akkor, ha a többinek tartalmas, vonzó feladatot adunk közben.) 4. Szövegelemek olvasása A tanuló csak meghatározott szavakat, kifejezéseket, mondatokat olvas (például különösen nehezen olvasható részeket: Prmcsk, karosszéria stb.). Előnye: Kiemelten hatásosabb, eredmé­nyesebb a gyakorlás. Hátránya: A tanuló megtanulja, s nem olvassa, hanem emlékezetből mondja a ki­fejezéseket. 5. Bemutató (minta-) olvasás A tanító kitünteti a tanulót, példaként állítja olvasását a többiek elé (például is­mételt bemutatáskor, részegységek első olvasásakor). Előnyei: Hasonlóak az összefüggő olva­sás (a 3. számú mód) előnyeihez. Hibalehetőségei: A bemutatást végző ta­nuló kevésbé tud a tartalomra koncentrál­ni. Többnyire csak a jobbak olvasnak új szöveget, a gyengébbek nem. 6. Tökéletesítő (javító) olvasás A tanuló addig (annyiszor) olvassa a ki­jelölt szövegrészt, amíg hibátlanul nem

Next

/
Thumbnails
Contents