Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1969-09-01 / 1. szám - Kalló János: A fizika - szakkörvezetés néhány kérdéséről / Középiskoláink számára

d) Ha még megadnánk bizonyos adatokat, azok ismeretében mi mindenre lehetne választ adni?

e) Tudjuk-e a feladatot általánosabbá tenni? Hogyan? (Lásd a példát.)

A feladatok megoldására és a szakkörvezetés módszerére vonatkozóan is van

néhány megjegyzésünk.

Igen eredményesnek látszik a tábla egy részét a részletproblémák, segéd- ábrák, magyarázatok, mellékszámítások számára elkülöníteni, hogy azok a fő gondolatmenetet ne zavarják. Erre a táblarészre kerülhetnek a tanulók esetleges kérdéseire adott válaszok is.

Jó, ha a szakköri foglalkozások a fizikai előadóban, vagy ahhoz közeli tanteremben folynak, mert így az esetenkénti szükséges szemléltetés vagy mérési kísérlet könnyebben végezhető el. Alkalmazzunk minél többször analógiákat, hasonlatokat, és utaljunk az egyes modellekre is.

Igyekezzünk a szakköri munkaterv összeállítása közben maximálisan figyelembe venni a szóba jöhető tanulók szakmai felkészültségét fizikából és matematikából.

Inkább kevesebb feladatot tűzzün ki, és dolgozzuk fel azokat alaposan, körültekintően. Vitatható, melyik módszer az eredményesebb: egy feladatot megoldani pl. háromféleképpen, vagy három feladatot egyenként, egyféleképpen Neveljük tanulóinkat arra, hogy egy adott feladatot minél többféle eljárással igyekezzenek megoldani, mert így fejleszthetik fizikai szemléletüket és feladatmegoldási készségüket, tehetnek szert önbizalomra, és találhatnak örömet az erőfeszítésben.

Törekedjünk arra, hogy a kiválasztott feladatok sokszínűek, változatosak, érdekesek legyenek. Merítsük azokat a gyakorlati élet olyan területeiről, amelyek a fiatalokat érdeklik. Ajánlatos a feladatokat nem egy forrásmunkából venni, hanem több műből, így sokrétűségük biztosítható. Készítsünk egyéni, tanári példatárakat, gyűjtsünk össze feladatokat megoldásaikkal együtt, s ha mindez rendelkezésünkre áll, nem jövünk zavarba versenyfeladatok, szakköri munkatervek összeállítása, vagy a tehetséges tanulókkal való egyéni foglalkozások során. Az erre fordított fáradságos munka és sok idő később bőven megtérül.

Tanulóink minden ötletét kísérjük megértő figyelemmel. Alkalmazzuk is azokat, ha nem is az általunk elképzelt, vagy legrövidebbnek tartott utat mutatják meg.

Ha nem látjuk világosan a tanuló gondolatmenetét, hívjuk a táblához, ismertesse elképzelését. Esetleges emberi hiúságunkon vegyünk erőt, és ne nehezteljünk rá, ha a magunkénál eredetibb, tökéletesebb, rövidebb eljárásra bukkan, hanem szívből örüljünk találékonyságának.

A többivel szemben annak a tanulónak legyen elsőbbsége, aki hamarabb mondta el jó gondolatát. Adjunk módot elképzelése kifejtésére, minősítsük munkáját, és csak ezután kapjon szót a szakkör tagsága, s jöjjenek az egyéb, más irányú, esetleg ötletesebb megoldások. A tanár kizárólag akkor szóljon, ha csend lett, ha senkinek nincs mondanivalója. Ekkor tegyen fel irányító kérdéseket, és mondja el egyéni véleményét, meglátását.

Gondoljuk meg: a rövidebb, elegánsabb megoldás ára az, hogy sokszor, nagyon sokszor végig kell járnia a tanulónak a hosszabb utat! Ehhez a szaktanár biztató szava, iránymutatása és esetenkénti buzdító elismerése elengedhetetlenül szükséges!

Ha úgy látjuk, hogy a megoldásban való megrekedés régebbi ismeretanyag feledésbe merülésében gyökerezik, mindenkor elevenítsük fel a szóbanforgó elméleti részt, legyen akár fizika, akár matematika körébe tartozó ismeret- anyag.

A gyakorlás megkönnyítése érdekében hasznos a fontosabb fizikai egységeket és azok összefüggéseit a tanulókkal egy füzetméretű kartonlapon feltün- 27 tettetni.