Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1970-02-01 / 6. szám - Jósa Zoltán: A fogalomrendszer-alkotás egyetlen biológiai objektum vizsgálata esetében / Az alapiskola felsőbb osztályainak problémái

A fogalomrendszer-alkotás egyetlen biológiai objektum vizsgálata esetében

JÓSA ZOLTÁN adjunktus. Szeged

Tantárgy-pedagógiai kutatásaimnak egyik fő irányát a biológiai képzet- és fogalomalkotások képzeték és képezik ma is. Erre a kutatómunkára az a körülmény ösztönzött, hogy biológiai oktatásunk egyik legelhanyagoltabb területe egészen az utóbbi évekig a fogalomalkotás volt. Különösen problematikusak még napjainkban is a fogalmak pedagógiai fejlődésének és a fogalomrendszeralkotásoknak elméleti és módszertani kérdései. A hely szűke miatt dolgozatomban a foglomrendszer alkotásoknak csak azzal a formájával foglalkozom, amikor egy tanórán egyetlen típusnövény vagy típusállat tanítása során alakítunk ki fogalomrendszert.

Fogalomrendszert az egynemű fogalmak egymás fölé- és alárendelt láncolata képez. Lényegében az egymás fölé- és alárendelt nem- és fajmozgalmak rendszerét tekintjük fogalomrendszernek. A rendszer azon a logikai viszonyon alapul, amely elsősorban a fogalmak egymáshoz viszonyított terjedelmében nyilvánul meg. Egy adott fogalomrendszer esetén a tanterv által megszabott legtágabb terjedelmű, azaz legáltalánosabb fogalom határozza meg magát a fogalomrendszert. Például: A „termés“ vagy ízeltlábú állat“ fogalomrendszere. A fogalomrendszert meghatározó legtágabb körű fogalom a fogalomrendszer legmagasabb rendű, azaz I. rendű fogalma. Ez a fogalom a rendszer legáltalánosabb és legabsztraktabb fogalma. Az I. rendű fogalmon — mint nemfogalmon — belül levő fajfogalmak, mint szűkebb körű fogalmak, jelentik a II. rendű fofalmakat. A II. rendű fogalmak a terjedelmükbe tartozó fajfogalmakhoz képest viszont már nemfogalomként szerepelnek. A III. rendű fogalmak szintén nemfogalomként szerepelnek a IV. rendű fogalmakhoz viszonyítva. A fogalmak nemének és fajának egymáshoz való viszonya a fogalom- rendszerben tehát viszonylagos. Azt a nemfogalmat, amellyel a konkrét vizsgálati objektum fogalmát meghatározzuk, nevezzük a „legközelebbi nemfogalomnak“. A legközelebbi nemfogalom, a „genus proximum“ határozza meg legkonkrétabban a konkrét fogalom mibenlétét, lényegét és helyét a fogalomrendszerben. Például a „termés“ fogalomrendszerben I. rendű fogalom a „termés“ fogalma. A II. rendű fogalom a „húsos termés“, III. rendű és egyben a legkonkrétabb nemfogalom a „csonthéjas termés“, fogalma a „szilvatermés“, azaz a „szilva“ fogalmához viszonyítva. Ebben az esestben a szilva vizsgálata képezi a fogalomrendszer -alkotás alapját.

Az idézett példából az is kitűnik, hogy a fogalomrendszerben az egymás fölé rendelt nemfogalmak a biológiai oktatás szempontjából alapfogalmak.

Ebből következik, hogy fogalomrendszer-alkotásra didaktikai szempontból akkor van szükség, amikor egy adott objektum vizsgálata során egymás fölé- és alárendelt alapfogalmakat kell kialakítani. Az ilyen egynemű alapfogalmak rendszerének kialakítását a tanterv határozza meg (10).

Az elmondottak ellenére is feltehető a kérdés: miért van szükség egy konkrét fogalom kialakításához fogalmrendszer alkotásra? A prolémát elsősorban pedagógiai-logikai elvek indokolják. A fogalomalkotások elve, hogy először kialakítjuk a fogalom legközelebbi nemét (a genus proximum-át), majd néhány lényeges jegy (differentia specifica) kiemelésével a fogalom tartalmát. Ahhoz, hogy a legközelebbi nemfogalmat mint például a szilva esetében a „csonthéjas termés“ fogalmát kialakítsuk, feltétlenül szükség van előbb a „termés“ fogalmának tisztázására. A termés fogalmának tisztázása nélkül a „csonthéjas termés“ kifejezés csak tételesen közölt tényismeret és nem fogalmi tudás lesz. 184