Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1970-02-01 / 6. szám - Jósa Zoltán: A fogalomrendszer-alkotás egyetlen biológiai objektum vizsgálata esetében / Az alapiskola felsőbb osztályainak problémái
A „termés“ fogalma azonban túl tág terjedelmű és túlságosan absztrakt. Ezért szükség van a fogalom körének szűkítésére és tartalmának konkretizálására, így jutunk el a „húsos termés“, majd ezen belül a „csonthéjas termés“ fogalmakhoz. Hasonló a helyzet például a májusi cserebogár tanításánál is, amikor a legközelebbi nemfogalom a „bogár“ fogalma. Ahhoz, hogy a „bogár“ fogalmát kialakítsuk, szükség van a „rovar“ fogalmának ismeretére, mivel a „bogár“ fedelsszárnyú rovar. A „rovar“ fogalmának kialakításához viszont szükség van az „ízeltlábú állat fogalmának kialakítására, mivel a rovar: 3 pár lábú ízeltlábú állat. Az elemzésből kitűnik, hogy a fogalomrendszer-alkotás menetében először a meghatározott legáltalánosabb, a legtágabb terjedelmű, azaz a legmagasabb rendű nemfogalmat kell kialakítani. A fogalomalkotás iránya ebben az esetben az általánosítás (generalizáció). A fogalomrendszer alapját képező legmagasabb rendű nemfogalom kilakítását természetesen megelőzi a vizsgált objektum (pl. a szilva) morfológiai és szerkezeti sajátosságainak megismerése (a képzetalkotás). A sajátosságok közül azokat emeljük ki és vonatkoztatjuk el, amelyek a legmagasabb rendű nemfogalomban a fogalommeghatározó lényeges jegyét képezik. így például a szilva vizsgálata esetében a „termés“ fogalom kialakításához a következő tényismereteket emeljük ki és vonatkoztatjuk el: növényi rész, virágból fejlődik, magból és termésfalból áll. A lényeges jegyek analízise, absztrahálása, szintetizálása alapján általánosítjuk a „termés“ általános fogalmát. Az általános fogalom lényeges jegyei a terjedelmébe tartozó fogalomrendszer egymás alá rendelt minden tagjának közös, vagyis általános jegyei. Éppen ez a közös és általános sajátság képezi a fogalomrendszer alapját és lényegét. Az általánosítás problémájával jelenleg nincs módom foglalkozni. Csak utalok arra, hogy az „egyesből való általánosítás“ a biológiai fogalomalkotások egyik leggyakoribb művelete. Az 5. és a 6. osztályos tantervben több tanóra tárgyát egyetlen típusnövény vagy típusállat tanítása képezi. Többször előfordul olyan anyagegység is, amikor csak egyetlen esstben nyújtjuk a speciális ismereteket. A magyar tanterv tehát többször megkívánja az egyesből történő általánosítást. Az is gyakori jelenség, hogy 1—1 fogalmat nem a közvetlen nemfogalommal, hanem csak általános nemfogalommal határozunk meg. Például: a peronospora: gomba, a papucsállatka: egysejtű állat. Pedagógiai-logikai szempontból a fogalomrendszer legtágabb körű nemfogalmának előzetes kialakítása főleg azért jelentős, mert az képezi az alapját a további fogalomalkotásoknak. Fogalmakat differenciálni csak nemfogalmon belül lehetséges. Az pedig nem lehet vitás, hogy a fogalmak differenciáltsága mennyire jelentős a tudatosság és a logika emlékezetbe vésése szempontjából. Nem véletlen, hogy a lényeges tartalomjegyek tudományos neve: „differentia specifica“. (Ezzel a témával még legközelebbi számunkban újra foglalkozunk). A csehszlovákiai magyar pedagógus számára sokatmondó fogalom a felelősség. Mindnyájan jól ismerjük, hiszen legdrágább kincsünkért, a gyermekért felelünk, testi, szellemi gyarapodásáért, egész személyisége fejlődéséért. Az egész csehszlovákiai magyarság kulturális felemelkedéséért, áttételesen tehát politikai és ekonómiai egyenjogúságáért is. Lapunk tudatában van e felelősségnek. Felelős azért, hogy a lehetőség, mellyel sáfárkodunk, mindig a csehszlovákiai magyarság köznevelésének jól felfogott érdekeit szolgálja, hogy bonyolult korunkban helyesen igazítsa el azokat, akik ráfigyelnek, mert tapasztalataink mutatják, hogy hitelünk van. Ez felelősségre kötelez, minden leírt mondatunkért felelősek vagyunk a társadalomnak, a csehszlovákiai magyar pedagógusoknak, akik bíznak bennünk, s felelősek saját lelkiismeretünknek. Ez a felelősség nem enged kalandokba bocsátkozni, figyelmeztet a körültekintésre, az ellenőrzés szükségere, a következmények végiggondolására, a „hasznos-е“ megfontolására. 185 (Mózsi Ferenc 1969. november 28-án megtartott előadói beszédéből]
