Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1970-02-01 / 6. szám - Bohuniczky Lászlóné: Hozzászólás "Az osztályozás az 1-2. évfolyamban" c. íráshoz / Az alsótagozati nevelés életéből
Az alsótagozati nevelés életéből Hozzászólás „Az osztályozás az 1—2. évfolyamban" c. íráshoz 30HUNICZKY LÄSZLÓNÉ Ebben a cikkben (Szoc. Név. 1969. 8. sz.] értékes módszertani tanácsokat kaphatnak az 1. és a 2. osztályban tanító pedagógusok. Iskolánkban majdnem minden szempontból ugyanilyen elvek szerint tanítunk az első osztályokban. Ebben a tekintetben tehát semmiféle lelkiismeretfurdalásra nincs okunk. Nem lehet azonban megdöbbenés nélkül olvasni azt a statisztikai kimutatást, amely szerint, idézem: „Az utóbbi években egyre szaporodik a magyar tannyelvű iskolákban az első osztályokban bukottak száma. Semmi sem indokolja, hogy a magyar tannyelvű iskolákban bukik a legtöbb tanuló. Addig, míg a szlovák tannyelvű iskolák 78 ezer elsőosztályos tanulóiból 5 ezer (7,2 százalék] bukott meg, az 1967/68-as iskolai évben a magyar tannyelvű iskolák 8263 tanulójából 953, azaz 11,5 százalék bukott! A bukottak ezt a +4,3 százalékos többletét nem lehet semmivel sem indokolni. Nem törődhetünk bele ebbe! Valóban nem! Ijesztő ez az összehasonlítás! De nézzük, mi van a rideg számok mögött! Országos méretben nem tudom összehasonlítani a szlovák és a magyar iskolák első osztályait. Kiragadom tehát példának a két zselízi iskolát. Tíz éve tanítok első osztályban. Ez alatt az idő alatt a szlovák iskola első osztályában nem járt cigány tanuló tudomásom szerint. Az én osztályomban minden évben volt cigány tanuló. Számuk 4—8 között mozgott, a párhuzamos osztályban ugyanannyi. Ha ezeknek a tanulóknak a felét osztályozni tudtam, akkor ez már óriási eredménynek számított. Minden évben akadt olyan tanuló, néha több is, aki egyetlen napra sem jött el az iskolába. Az 1968/69-es tanévben a helyzet egyenesen kétségbeejtő volt. 7 cigányból egy járt naponta, ennek a családja viszont decemberben elköltözött Csehországba. A megmaradt hatból három rend- szertelenül járt, háromnak színét sem láttam. Akik rendszertelenül jártak, azok is kimaradtak januártól. Hiába jártam a családokhoz, hogy meggyőzéssel rávegyem őket, küldjék gyermekeiket az iskolába. Nem segített a hatóság beavatkozása sem. így hat tanulót nem tudtam osztályozni. A kimutatásba bekerült: 6 tanuló bukott. Az idén ez a 6 tanuló ismétel. De valóban bukik, valóban ismétel? Mit ismétel az a tanuló, aki nem látott egy betűt, egy füzetet sem, ceruza sohasem volt a kezében! Bukik? Miből bukik? Amit sosem hallott, amire alkalom sem volt megtanítani? Csak a statisztika adatait nézve két eset lehetséges: 1. A magyar tanító képtelen, ügyetlen, nincs hivatásszeretete stb. 2. A magyar tanulók igen nagy számban szellemileg fejletlenek. 6 éves korukban (debilek], nem lehet őket megtanítani írásra, olvasásra stb. Egyik sem felel meg a valóságnak! 174
