Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1970-02-01 / 6. szám - Bohuniczky Lászlóné: Hozzászólás "Az osztályozás az 1-2. évfolyamban" c. íráshoz / Az alsótagozati nevelés életéből

1. Olyan tanító nincs a világon, aki a Garam füzeseiben bujkáló, a városban csavargó gyermekeket megtanítsa írni, olvasni „tévúton“. Ha járnak iskolába, ezt is rendszertelenül teszik. Két napon át jönnek, aztán kimaradnak néhány napra. Késve érkeznek, gyakran nincsenek jelen az első órán. Nagyon jól tudják, hogy milyen jogaik vannak, milyen követeléseik lehetnek, csak éppen arról nem akarnak tudni ezek az állampolgárok, hogy milyen kötelességeik vannak! Természetesen kivételek is vannak, ez vitathatatlan.

A 6 éves gyermekek szellemi színvonala a 4—5 évesek színvonalának felel meg. Néhány gyermek legfeljebb egypár szót tud magyarul, csak cigányul beszél. Hónapok telnek el, mire megértik a magyar beszédet s válaszolni is tudnak a feltett kérdésekre. Ekkor lehet kezdeni a betűk ismertetését, külön, tanítás után.

2. A cigány nem magyar, nem szlovák, nem orosz stb. Észak-Indiában kialakult s hosszú időn át ott élt indoeurópai nomád nép ... Közép-Eu- rópában tömegesen a 15. sz. elején jelentek meg. [Lásd Űj Magyar Lexikon 1. kötet 445. old.)

Ezek a gyermekek tehát magyar vagy szlovák iskolába járó cigány tanulók.

Természetes tehát,, hogyha csak a közölt statisztika adatait nézzük, szomorú kép tárul elénk. Minden iskola tanulmányi kimutatásában külön kellene szerepelni a cigány tanulók számának, az osztályozott, a nem osztályozott (sok hiányzás miatt) és a bukott (szellemi fogyatékosság, fejletlenség miatt) tanulók számának. Az ilyen kimutatás aztán világosan jelzi a valóságos helyzetet.

Hasznos lenne ez azért is, mert így országos viszonylatban is tudni fogjuk, hány cigány tanuló jár a magyar, hány a szlovák iskolákba, milyen ütemben növekedik a cigány származású tanulók száma. Fel tudjuk mérni, hogy a cigányok átnevelésében milyen eredményeket értünk el, előre haladunk-e, vagy egy helyben topogunk?

Megjegyzés: Szeretnénk hangsúlyozni, Közép-Európában a cigányság nem nemzetiség (hiányzanak a nemzetet alkotó atribútumok), hanem inkább a lakosság egy bizonyos szociális rétege (ebből adódik: aki nem részese ennek a kultúrálisan és gazdaságilag elmaradt szociális rétegnek, azt nem nevezhetjük sértő szándék nélkül „cigánynak“). Tehát cigány származású magyar, szlovák, ukrán stb. nemzetiségű tanulókkal van dolgunk. Pedagógiai szempontból azonban nem a származás a lényeges, hanem a család szociális és kulturális színvonala. Ezért nem „cigány tanulókról“ beszélünk, hanem szociálisan elmaradt családból származó tanulókról. A „cigány“ tanulók ugyanis nem (faji) származásuk vagy bőrük sötétebb színe miatt nem tudnak lépést tartani az osztály átlagával, hanem a család ekonómiai és kulturális elmaradottságából eredő tanulmányi szempontból hátrányos helyzetük miatt. Bízunk abban, hogy a csehszlovákiai magyar tanítóság saját helyzetéből eredően megérti e tanulók helyzetét és mély humanizmussal tanítja-neveli majd ezeknek a mostoha történelmi és politikai múlt által ilyenekké determinált emberek gyermekeit, hogy egyszer majd ők is ekonómiai és kulturális szempontból kiegyenlített körülmények közt élhessenek, tanulhassanak.

A bukások száma nyilván nem téveszthető össze a (pl. hiányzás miatti) nem osztályozással. Azon szociálisan elmaradt tanulók számára, akik hátráltatják az osztály előmenetelét, külön osztályokat kell nyitni!

A Szocialista Nevelés egy következő számában e kérdére még visszatérünk és számadatokkal bizonyítjuk majd, hogy nem csupán ez a tanulóréteg okozza a bukásoknak 175 ezt a levélben is idézett ijesztő helyzetét.