Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1970-02-01 / 6. szám - A nemzetiségi tankönyvkiadás húsz éve Magyarországon
zetiségi nyelvű kézirataink szerkesztésére. Tankönyvfordításaik, bírálataik és anyanyelvi lektorálásaik emelik nemzetiségi tankönyveink tartalmi és nyelvi színvonalát. Behozott tankönyveik jól használhatók, a közös kiadásban megjelent szakszótárak és nyelvkönyvek pedig a legszínvonalasabb nemzetiségi kiadványok közé tartoznak. A nemzetiségi tankönyvekkel szemben támasztott speciális követelmények kialakulása Nemzetiségi tankönyveinket kezdettől fogva irodalmi nyelven adjuk ki és ez az álláspont véglegesnek tekinthető. Néhányan javasolták ugyan, hogy az alsóbb osztályok olvasókönyveinek olvasmányait irodalmi nyelven és tájnyelven is közöljük egyes külföldi tankönyvekhez hasonlóan. Bár nemzetiségeink nagy többsége anyanyelvét tájszólásban beszéli és a gyermekek is ezt a nyelvet hozzák magukkal az iskolába, a probléma javasolt megoldását a sokféle és a szókincs mennyisége szempontjából szegényes tájnyelv nem teszi lehetővé. A tanítási órákon lehet építeni a tanulók tájjellegű szókincsére, tankönyveinkben viszont — az irodalmi olvasókönyvekben közölt néhány szemelvénytől eltekintve — a tájnyelv alkalmazása csak hátráltatná az irodalmi nyelv elsajátítását. Sokkal komolyabb problémát okozott és okoz ma is az, hogy milyen legyen nemzetiségi tankönyveink nyelvezete. A nemzetiségi tankönyvkiadás kezdetén a nemzetiségi tanítási nyelvi iskolák önálló szerkesztésű tankönyveibe (ábécéskönyvek, olvasókönyvek', nyelvtankönyvek) egyrészt a külföldi tankönyvekével azonos nyelvi értékű szemelvények, tananyagrészek kerültek, másrészt a hazai vonatkozású olvasmányokkal kapcsolatban nehézkes fordítások. Mindezek miatt e tankönyveket erősen kifogásolták. Megfelelő tapasztalat hiányában első tankönyvfordításaink sem váltak be, nyelvi szempontból gyenge minőségűek voltak, egyes esetekben csaknem szó szerinti fordításban közölték a magyar alaptankönyvek (számolás-mérés, környezetismereti munkafüzetek, földrajz, földrajzi munkafüzetek, történelem — 1960—61 előtt a reáltárgyak tankönyvei is) anyagát. Nyelvkönyveink nyelvezetét az egyes nyelvtani jelenségekhez kapcsolódó mesterkélt szövegek és a szaktárgyi vonatkozású olvasmányok — részben válogatások, részben fordítások — tették darabossá. A későbbiek folyamán (1957—58 évektől kezdve) jobb anyagválogatással, tankönyvfordításoknál a tartalmi szöveghűség követelménye melletti stiláris könnyítésekkel, könnyebb változatú nyelvkönyvek kiadásával köny- nyítettük ugyan nyelvkönyveink nyelvezetét, de a problémát megnyugtató módon korántsem oldottuk meg. Megfelelő nyelvi szint kitűzését nehezíti még az is, hogy nemzetiségi tanulóink nyelvtudása csökkenő tendenciát mutat és az egyes vidékek között, de ugyanazon iskolánál és osztályon belül is nagy eltérések mutatkoznak a nyelvtudásban. Nemzetiségi nyelvkönyveink nyelvezetével kapcsolatban az a véleményünk, hogy olvasókönyveinknek és nyelvtankönyveinknek a külföldi tankönyvekhez viszonyítva egy közelálló nyelvi szintet kell tartaniuk a jövőben is, míg nyelvkönyveink könnyebb és nehezebb változatok kiadásával alkalmazkodhatnak a tanulók mindenkori és heterogén nyelvtudásához, a tankönyvfordításokkal kapcsolatos problémát viszont megoldhatná egy kisebb mértékű terjedelemcsökkenés (ezt egyes esetekben a csökkentett óraszám is indokolttá teszi) és további stiláris könnyítések. A nemzetiségi ábécéskönyvek, olvasókönyvek (2—6. osztály) és nyelvtankönyvek (2—5. osztály) osztályonkénti tantervi anyagának elrendezéséhez másfél évtizeden keresztül (1963- ig) a magyar tanterveket vették alapul. A nemzetiségi tantervek alapján Skészült tankönyvek ily módon szerkezetükben és tankönyvegységek kidolgozásának módjában is (pl. ábécéskönyveknél a betűleválasztás, kis- és nagybetűk ismertetése; olvasókönyveknél az irodalomelméleti ismeretek fel-
