Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1970-02-01 / 6. szám - A nemzetiségi tankönyvkiadás húsz éve Magyarországon
A nemzetiségi tankönyvkiadás húsz éve Magyarországon Bevezetés Magyarországon németek, románok, szerbek, horvátok, szlovének és szlovákok élnek kis létszámban, szétszórtan az ország egész területén. A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosította és alkotmányában garantálta a kisebbségi jogokat, többek közt az anyanyelven való oktatásnak és a nemzeti kultúra ápolásának a lehetőségét is (Alkotmány 49. §, 3.). A tanügyi hatóságok már a felszabadulás utáni években, de különösen az iskolák államosítása után megkezdték a nemzetiségi iskoláhálózat kiépítését, hogy ezáltal elégítsék ki a nemzetiségi anyanyelvi oktatás igényét. Az iskolaszervezési feladatok zöme az 1949—1954 évekre esik. Kétféle iskolatípus alakult ki: 1. nemzetiségi tanítási nyelvű óvodák, általános és középiskolák (tanítóképzők és gimnáziumok), melyekben valamennyi tantárgyat anyanyelven oktatták, a magyar nyelv és irodalom kötelező tanításával (1960—1961 évben ezeket az iskolákat kétnyelvűekké szervezték át — a humán tárgyakat anyanyelven, a reáltárgyakat magyar nyelven oktatják); 2. nemzetiségi nyelvet oktató óvodák és általános iskolák (a nemzetiségi nyelv oktatása az iskolák kisebb részénél az 5. osztálytól, nagyobbik részénél az 1. osztálytól kezdve felemelt heti óraszámban történt — jelenleg az utóbbiak vannak túlsúlyban). A nemzetiségi iskolahálózat kialakításával kapcsolatban gondoskodtak a nemzetiségi pedagógusképzés különböző szinteken történő megszervezéséről is (szakérettségis tanfolyamok, óvónő-i és tanítóképzés, általános iskolai szaktanárok és középiskolai nyelvta-J nárok képzése — nemzetiségi pedagó-Ц gusok továbbképzése). jg A létrejött nemzetiségi iskolákat a" lehetőségekhez képest mielőbb megfelelő tankönyvekkel kellett ellátni. Több iskolatípus számára öt nyelven kellett tankönyveket kiadni, igen kis példányszámban. A nemzetiségi tan- könyvkiadás megszervezése nehéz feladat elé állította a tanügyi hatóságokat. Nehezítette a feladat megoldását, hogy kevés volt a hozzáértő szakemberek száma, hiányzott a megfelelő tapasztalat és a feladat sürgős megoldása sem tette lehetővé, hogy a tankönyvek tantervek vagy legalábbis tantervi vázlatok alapján készüljenek. A legsürgősebb igények kielégítését az Oktatásügyi Minisztérium (1949— 1953) szervezte elsősorban az anyanyelv és irodalom tanításához szükséges tankönyvek, továbbá tankönyvbehozatal (főképpen Csehszlovákiából) és tankönyvpótló jegyzetek kiadásának útján. Az egyre növekedő feladatok megoldását a Tankönyvkiadó azzal segítette, hogy 1952-től kezdve a nemzetiségi nyelvű kéziratok szerkesztésére nemzetiségi szerkesztőket alkalmazott. Ily módon lehetővé vált, hogy rövid időn belül (3—4 év) a nemzetiségi iskolák el voltak látva a legszükségesebb tankönyvekkel. A hazai nemzetiségi tankönyvkiadás kezdetét az 1949-es évre tehetjük. Nemzetiségi tankönyvkiadásunk 20 év alatt sokat fejlődött. Ez ideig — a tankönyvpótló jegyzeteket és a külföldről behozott tankönyveket is figyelembe véve — becslésünk szerint mintegy 800 féle tankönyvet bocsátottunk nemzetiségi iskoláink rendelkezésére a kiadott útmutatókkal, irányító tanmenetekkel, kézikönyvekkel és a külföldről behozott módszertani útmutatókkal együtt kb. 70 millió forint értékben. Sokat jelent számunkra az a segítség, amelyet az utóbbi években Csehszlovákia, Jugoszlávia, a Német Demokratikus Köztársaság és Románia társkiadóitól kaptunk, ill. kapunk nem170
