Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1970-02-01 / 6. szám - Bertók Imre: A szakterminológia kétnyelvű oktatása
elsajátítja a matematika vagy bármely más tantárgy szerb—horvát terminológiáját, akkor ezzel nemcsak szerb—horvát nyelv- ismeretét bővíti, hanem széles lehetőségeket teremt matematikai ismereteinek bővítésére is. Szerb—horvát tagozatbeli társaival megvitathat matematikai problémákat, használhatja azok tankönyvét, szerb—horvát nyelvű matematikai kézikönyveket. Mivel mindkét nyelven érti a matematikát, aktívabban részt vehet a matematikai szakkör munkájában. Egyszóval, sokkal több lehetősége van jobban megtanulni a matematikát, mint azon társainak, akik azt csak magyar vagy csak szerb—horvát nyelven tudják figyelemmel kísérni. Ez kétségtelenül nagy jelentőségű dolog. Itt csak az egyes adott tantárgyak vonatkozásában beszélhetünk a szerb—horvát nyelv elemei bevitelének jelentőségéről. Pedig e gyakorlat alkalmazása különös jelentőségű úgyis, mint hozzájárulás a szerb—horvát nyelv általános elsajátításához. Az oktatási mozzanatról beszélve még egy kérdésre kell választ adnunk: az elemek bevitele nem hat-e negatívan az oktatás általános színvonalára? Kezdetben bizonyos kételyek merültek fel e területen. Felvetődött ugyanis a kérdés: ha sor kerül a szerb—horvát nyelv szisztematikus bevitelére, ez bizonyos időt von el, amelyet a tanmenet az egyes tantárgyak tantervének feldolgozására irányzott elő. S ha minden órából lecsípünk valameny- nyit, nem jelenti-e ez azt, hogy megcsonkítjuk a tanterv feldolgozásának színvonalát és mélységét, s ezzel végső soron a tudás szintjét. A választ a tudásszint mérései adták meg. A csantavéri iskola, amelyben a legszervezettebb munka folyik az elemek bevitelében, amelyben legtöbbet „lopnak el“ az órákból, az összes tantárgy vonatkozásában végzett tudásmérések összegezett eredményei alapján az 1962/63-as tanévben az első, az 1963/64-es tanévben a második, az 1964/65-ös tanévben az ötödik az 1965/66-os tanévben a második, az 1966/67-es tanévben a harmadik helyen állott a kommuna 21 iskolájának sorában. Szeretnénk különösen kiemelni a magyar nyelv terén elért eredményeket. Voltak ugyanis olyan megjegyzések is, hogy az elemek bevitele az anyanyelvi kultúra rovására megy. A mi tapasztalatunk egészen más. Az öt esztendő alatt, amióta végezzük a méréseket ez az iskola magyar nyelvből sohasem foglalt el harmadiknál alacsonyabb helyet a kommuna 21 iskolája közül, sőt három ízben a legjobb eredményeket érte el az anyanyelv oktatásában. Az elemekkel végzett munka egyik fontos követelménye éppen az, hogy semmivel se sértsék meg az anyanyelv ápolásának kultuszát. Természetes, semmiképpen sem gondoljuk, hogy azért értek el ilyen kitűnő eredményeket, mivel rendszeres munkát végeznek a szerb—horvát nyelv elemeivel, csupán arról van szó, hogy az elemekkel végzett munka mellett is elérhetünk kitűnő eredményeket. Sőt még azt is állíthatnánk, hogy az elemek jól szervezett bevitele pozitív hatást gyakorol az oktatás egészére. Annak a tanárnak, aki jól dolgozik az, elemekkel, minden órára lelkiismeretesen fel kell készülnie, úgy kell tömöríteni az órát, hogy a didaktikai egységet 30—40 perc alatt feldolgozhassa anyanyelven.“ Ezt a kiragadott részt csak illúsztráció- képpen mutattam be, hogy a pedagógusok képet alkossanak maguknak a jugoszláv kísérletekről, tapasztalatokról, módszerekről és eljárásokról. Nézetünk, hogy mechanikusan nem vehetjük át teljességében ezeket az elképzeléseket, mivel nálunk mások a specifikumok. Hasznos és eredményes munkát végzünk akkor, ha a szakterminológiát szolidan elsajátítják az alapiskola tanulói, s a középiskola növendékei pedig összefüggő szövegben jártassági szinten operálnak a szakkifejezésekkel. Figyelmeztetjük a pedagógusokat, hogy a kétnyelvűség nem jelenti azt, hogy a természettudományi órák nyelvi órák lesznek, hogy valamiféle kevert nyelv alakul ki, hogy a szakterminológia szlovák nyelvi ismerete nem lesz elsődleges kritérium, hanem csak járulékos követelmény marad a tárgyi ismeretek mellett. A felvetett elveket, nézeteket, eddigi tapasztalatokat vitassuk meg, egységesen haladjunk a kijelölt úton, figyelembe véve sajátosságainkat, adottságainkat, tanulóink jövőjét és szocialista társadalmunk szükségleteit. Mind az anyanyelvi kultúra ápolása, mind a kétnyelvű szakterminológia oktatása legyen a jövőben mindnyájunk szívügye.
