Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1970-02-01 / 6. szám - Ambruš, Jozef: A Nevelés Világéve
„Azt szeretnénk, hogy az oktatási módszer annyira tökéletes legyen, hogy éppen olyan nagy legyen a különbség az eddigi megszokott és alkalmazott tanítási módszer és ennek új formája között, mint amilyen nagy különbséget látunk az egykor szokásban volt kézi könyvsokszorosítás művészete és a később feltalált és alkalmazott könyvnyomtatás között.“ Más helyen pedig azt mondja, hogy a tanulókat olyan tevékenységgel kell tanítani, amelyre meg akarjuk őket tanítani. „A mesteremberek nem tartják fel tanoncaikat a mesterségük elsajátításában különféle okoskodásokkal, hanem hamar munkára fogják őket, hogy kovácsolás által tanuljanak meg kovácsolni, fafaragás által fát faragni, festéssel festeni, tánc útján táncolni stb. Tehát az iskolákban is írás útján tanuljanak meg írni, beszéd által beszélni, ének által énekelni, számolás által számolni, hogy az iskolák is olyanok legyenek, mint a műhelyek, amelyekben lázas munka folyik. Csak ezáltal tanulják meg mindnyájan közvetlenül az eredményes gyakorlatból az ismert mondás igazságát: „Munkával alakítjuk át önmagunkat!“ Komensky az oktatás és az iskolaügy megszervezésére, a tanítás módszerére és tartalmára vonatkozó újítási javaslatait és ezek szükségességét gyakran azzal is indokolja, hogy rámutat az akkori iskola alacsony színvonalára. Merész javaslatait gyakran állítja szembe az akkori iskola megcsontosodott tartalmával, a középkori oktatási módszerekkel, amelyeket nagyon élesen elítél. „Sok panasz hangzik el, hogy a mai iskolák tananyaga olyan alakban, ahogy azt előadják, a rendelkezésre álló időhöz képest terjengős, az általános tehetség szempontjából megerőltető, az anyag terjedelméhez képest pedig túlságosan rövid, végül a dolgok igazságának egyszerű volta miatt és a gyakori rövidítés folytán hiányos és tökéletlen. Az okosabbak azt is megjegyzik, hogy a tananyag nem felel meg céljának és nem szolgálja az élet gyakorlati szükségleteit, rendszerint vélelmekkel, vitákkal végződik és ködbe vész ... A bölcsesség tudományának előadása, ahogy az a mai iskolai rendszerben történik, egyáltalán nem felel meg 1. sem az élet követelményeinek, mert túl terjedelmes, amint mondani szokás: hosszú művészet, rövid élet, 2. sem tehetségünknek, mert túl nehéz, 3. sem a dolgok lényegének, mert gyakoriak az eltérések, 4. mert gyakran nincs összhangban azzal, amire a mindennapi életben szükségünk van és ami a hétköznapi életben történik.“ Komensky elítéli az oktatás élettelen, példáktól elvonatkoztatott szóbeli módját, a tananyagnak passzív memoralizálását, amit a tanuló meg sem ért. Ez a mód nem vezet a tanulók tevékeny részvételéhez az iskolában, nem készteti őket értelmük használatára, 163
