Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1970-01-01 / 5. szám - Figyelő / Figyelő
szerkesztésének és nem utolsósorban hiteles hangvételének köszönhető. Dicséretre méltó az a tény is, hogy nagyrészt kiadatlan kéziratos szövegekre támaszkodott. Az érdeklődő olvasó hiteles Bolyai-életrajzot olvashat, amelyben első ízben dolgozták fel a teljes Üdvtant. A szerző pontosságát csak dicsérni lehet, mivel a Bolyai kéziratos hagyatékában való tájékozódást lényegesen megkönnyíti azzal, hogy következetesen megjelöli: egy-egy anyagrész milyen leltári szám alatt található a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárban. Nem vitás, hogy rendkívüli munkát jelentett ennek a rendszerezése. Ennek ellenére Benkő Samu dicséretre méltó bátorsággal vágott neki, és sikerült több mint tizenöt éves alapos kutató munka után — az anyagot a szépirodalom és a tudomány határterületi szintjén — népszerű, s az olvasók érdeklődésén mindvégig lebilincselő élvezetes stílusban megírnia. Könyve nemcsak érdekes olvasmány, hanem fontos és hasznos kulturális küldetést is teljesít azáltal, hogy egyrészt szétoszlatja Bolyai polgári életrajzírói által közölt több hamis állítást, másrészt azáltal, hogy a kiváló magyar matematikus izgalmakban bővelkedő életének és munkásságának eddig többé-kevésbé ismeretlen részletével ismerteti meg az olvasót. Benkő Samu sokkal mérsékeltebben ír Gauss és erdélyi kortársai magatartásáról a Bolyaiakkal szemben, mint a többi életrajzírók. 1965 nyarán a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárban nekem is módomban volt több olyan levelet olvasni, amelyet Bolyai Farkas és János váltottak egymással, és igazat kell adnom a könyv szerzőjének abban, amikor azt állítja, hogy „oly romantikus forrón csüggtek a tudományos igazságon, hogy ahhoz képest környezetükben minden jéghidegnek tűnt.“ Benkő Samu könyvét egészében illeti dicséret: olyan művel gazdagította a Bolyai-szakirodalmat, amely hosszú időn át egyik kiindulópontja lesz a Bo- lyai-kutatásnak. OLÁH GYÖRGY tanár, Komárom Figyelő 157 KOMENSKÝ Az angliai elemi iskola (primary school) hasonlóan a mienkhez, az iskolakötelesség első éveiben megvalósuló iskolai művelődés relatíve önálló iskola-egysége. Eltérő azonban a gyermekek iskolába lépésének időpontja. Angliában ugyanis a gyermek az ötödik születésnapját közvetlenül követő időszakban lép az iskolába (őszi, tavaszi és nyári ún. trimeszterben). Az elemi iskolának két fokozata van: az elementáris fokozat (infant school) 5—7 éves korig és a felsőbb fokozat (junior school) 7—11 éves korig. Ez a két fokozat sokáig szervezetileg is különállt, ma általános az integritásra törekvés. Az első fok idejét megfelelő kutatások alapján egy évvel ajánlják meghosszabbítani, hogy az alapkészségek elsajátítása tökéletesebb legyen, ugyancsak a második fokozatét is, hogy a gyermek 12 éves korban további iskolába (secondary school) mehessen. Milyen új munkaformák jellemzik az angol elemi iskolát? Az első alapelv: tartsuk tiszteletben minden gyermek egyéni sajátosságát, mivel a fizikai, intellektuális és az érzelmi fejlődés nem egyformán megy végbe mindenkinél, az osztály tehát nem tekinthető homogén egységnek. Számos meglepőt tapasztalhatunk az angol elemi iskolákban: A gyermekek jóval a tanítás megkezdése előtt ott vannak — olvasnak, írnak, rajzolnak —, a tanító jelen lehet, de nem ügyel fel. A csengőszóra alig észlelhető változás következik be: a gyengébb olvasók csoportba tömörülnek, mások számolnak. Parancs, emelt hang alig hangzik el. Szabadon mozoghatnak, könyvért, segédeszközért mennek, ha szükséges; a tanító jelenlétével, tanácsával támogatja aktivitásukat.
