Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1970-01-01 / 5. szám - Egy boldogabb új év záloga: tudásvágy és minőségre törés

hősök utáni nosztalgia, s jó is lenne, ha mindenkor olyan lehetne, akt mindent egyetlen kardcsapással megold, elintéz, azaz mindig győzedelmeskedik, mert mindenkinél különb és erősebb, mert mindent mindenkinél jobban tud. Ez igen sok balhiedelem forrása... A „tenkesi“ vagy „jánošíki“ típus — be kell vallanom — valamikor nekem is szimpatikus volt. Ma már azonban rájöttem, az ilyen emberi magatartás-minta velejéig romantikus és anakronisztikus. Éppen ezért: a mai élet számára teljesen használhatatlan — sőt káros. Persze nem azért, mert romantikus „hősiességével“ (értsd: meggondolatlan indulatosságával és hübelebalázskodásával) hosszabb vagy rövidebb idő múltán törvényszerűen vagy megalkuvás álláspontjára kényszerül (ezt volt alkalmunk látni!) vagy pedig az un. „hősiessége“ a modern nyugati értelmiségi „forradalmárokhoz“ hasonlóan az anarchizmusba csapódik le (ezt is tapasztalhattuk!), hanem elsősorban azért, mert a mi mai életünk szerkezete egészen más. A mi társadalmunk sokféleképpen áttételes, és fékezhetetlenül bonyolult, egyszerre át nem tekinthető, hiszen mindnyájunkat a részletek végtelenül differenciált világa vesz közül. Tehát: nem lehet az olyan emberi magatartás a minta, amely egyetlen kardcsapással átvágja a gordiuszi csomót fez ui. ma már csak nagyritkán sikerül!], hanem aki a csábító részletek hétköznapi világában is meg tudja őrizni eredeti koncepciójának teljességét. Mert az élet apró, ügyes-bajos gondjai és részletei úgy csábítanak bennünket, mint Odisszeuszt a szirének. Csakhogy Odisszeusznak módja volt az árbochoz kötöztetnie magát, nekünk meg saját erőnkből kell ellenállnunk. Mert ma már nem az a hős, aki az első vagy akár a tizedik kudarc . után megfutamodik a nehézségek elől. Nem az az ifjú a hős, aki például az ún. „nyelvi nehézségek“ hibás adaptációs reflexe mögé bújik, hogy ne kelljen már saját maga előtt sem bevallania sikertelenségét a főiskolán vagy munkahelyén. A mi magatartásmintánkat jellemezze a minden körülmények között állóképes és az olthatatlan tudásvágyú, a minőségre törő és tettvággyal teli ember, aki a realitásokat ismeri s ezzel számol. Ezt a típust állítsuk ifjúságunk, de saját magunk elé is mintának. Ehhez azonban a romantikus fantázia helyett racionalista erű dí dóra van szükség. A hübelebalázsok éppoly ellenszenvesek és veszélyesek, mint a bólogatójánosok.“ Legyen a mi korunk magatartás-mintája az olyan ember, aki ha csatát is veszít egyszer vagy akár tízszer, nem adja fel koncepcióját. Korunk igazi hős-ideálját éppen ezért az a főnix-madár jelképezheti, mely küzdelmeiben ugyan felemésztődik, de koncepciójának valóraváltása érdekében mindig képes az újjászületésre. Ezt a belső energiát tartom a leglényegesebbnek. Tudásvágy és minőségre törés — jegyzi meg találóan Zeman László, a Komensky Tudományegyetem adjunktusa —, mert ha e két tényező valóban jellemzőnkké válik, a külső keretekkel sem lesz baj.“ A mi koncepciónk: megteremteni a csehszlovákiai magyar tanulóifjúság részére az egész országéhoz hasonló színvonalú anyanyelvi tanulmányi feltételeket. E koncepció valóraváltásában már sokszor nyertünk csatát. Éppen a leglényegesebb kérdésekben, például az iskolák anyagi és személyi ellátottsága terén, hála a Párt egészében véve helyes nemzetiségi iskolapolitikájának, mindig csatát nyertünk. Ezt végeredményben nálunk min-, denki elismeri, az eredményeken lemérheti, tehát: nem vitatja.