Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1970-01-01 / 5. szám - Egy boldogabb új év záloga: tudásvágy és minőségre törés

Egy boldogabb új év záloga: tudásvágy és minőségre törés

Ha egy mondatba akarnánk süríteni az 1969. november 28-án, Bratisla- vában megtartott tanácskozás mondanivaló]át, akkor ez így hangzana: tudásvágy és minőségre t ö r é s. Az Oktatásügyi Minisztérium és a Szocialista Nevelés közösen szervezett tanácskozására 80 csehszlovákiai magyar pedagógus érkezett. A tárgyalás központi témája az 1970-es év ünnepségsorozatának az oktató-nevelői tevékenységbe való minél eredményesebb beépítése volt. Az előadó — Mózsi Ferenc osztályvezető — többek közt a pedagógusok belső lelki élete konszolidációjának szükségéről beszélt. Filozofikusan mély gondolatsorában azt bizonyította, hogy szükségünk van V. I. Lenin születésének 100., hazánk felszabadulásának 25., a csehszlovákiai magyar iskolaügy fennállása 20. évfordulójának és az Unesco meghirdette Komensky nevelési év méltó megünneplésére nemcsak azért, hogy szebbé, jobbá tehessük saját magunk és tanítványaink életét, hanem azért is, hogy az elmúlt két év zaklatott idegállapotát lecsendesítsük, a reális élet követelményeihez szelídítsük, és érzelmi világunkat megtisztítsuk a „csehszlovákiai tavasz“ minden salakjától. Persze ugyanakkor még szilárdabbá kell edzenünk szocialista humanizmusunkat, az ebből eredő jogaink és kötelességeink pedig váljanak hétköznapjaink valóságává. A jó pedagógussal szemben támasztott követelmények kritériumait sorolta fel az előadó és végkövetkeztetésül a tudásvágy és a minőségre t ö r é s, a belső energia minden nehézséget legyőző jegyét emelte ki, mert ez az a jellemvonás fémjelzi az igazi pedagógust.

Ezután az előadó — rövid tájékoztatásul — felsorolta azokat a feladatokat, melyeken az Oktatásügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztálya jelenleg dolgozik, majd lapunk tartalmi átépítésével foglalkozott.

Mózsi Ferenc előadói beszámolóját a következőkkel fejezte be: „Minden kornak, társadalomnak véleményem szerint tehát a csehszlovákiai magyarságnak is, ki kell alakítania egy emberi magatartásmintát. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy nálunk rengeteg elavult magatartásminta van forgalomban. A leggyakrabban olvasott, meg az iskoláinkban tanított irodalom is a rosszul értelmezett romantikus hőst állítja elénk is, meg az ifjúság elé is példaként. Ez persze egymagában még egyáltalán nem rossz, csakhogy a mi tanulóink egy olyan társadalomba nőnek bele, amelyben az ilyen vagy hasonló ember-ideállal sajnos nem sokra mennek. Ügy érzem, hogy tanítóságunk eléggé jelentős részében elevenen él a romantikus hős ember-ide ál ja. Például az a Tenkes kapitánya vagy Jánošík, Robin Hood vagy Teli Vilmos, „ki odacsap, ahol 129 sanyargatni lát“. Iskoláink tananyagát ismervén érthető a romantikus