Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1969-12-01 / 4. szám - Kelecsényi László: Szociális helyzet - tanulmányi előmenetel

megmutassák, mennyiben befolyásolja az előmenetelt a tanuló pszi- chofiziológiai diszpozíciója, ezek:

1. a személyes anamnézis,

2. családi és szociális anamnézis,

3. a központi idegrendszer működési képessége.

4. a tanuló iskolai jellemzése, értékelése.

Ezeknek a fontos megfigyelési és értékelési alapelveknek a felhasználása közben a tanuló magaviseletének és előmenetelének szempontjából a pedagógusnak ügyelnie kell arra, hogy a tanuló személyiségéről valóságos, a lehetőségekhez mérten teljes és reális képet kapjon.

A tanuló személyes anamnézisének tartalmaznia kell a tanuló adatain kívül a legfontosabb tényeket a tanuló testi és szellemi fejlődéséről. Különös figyelmet kell szentelni a rendkívüli, különleges, a tanuló testi és szellemi fejlődését regresszív vagy progresszív irányban befolyásoló tényezőknek, fiziológiai és pszichológiai hatásoknak, patologikus jelenségeknek, deformációknak, defektusoknak stb. Ezeket az alapvető információkat a tanulóról a pedagógus a legmegbízhatóbban a tanuló szüleitől szerzi meg. A szülőkkel való beszélgetéseket a látogatások alkalmával szabadon, kötetlen formában, közvetlen hangnemben kell folytatni, a kérdéseket a pedagógus tapintatosan, diszkréten tegye fel, hogy ne zavarja a beszélgetés természetes menetét. Különös figyelmet kell szentelnie annak a ténynek, milyen betegségeken esett át a tanuló s milyen következményekkel. Az így szerzett információk alapján kidolgozzuk a tanuló személyes anamnézisét.

Míg a személyes anamnézis kidolgozásával kapcsolatban hangsúlyoztuk annak dinamikus, fejlődést előtérbe helyező jellegét, a családi anamnézis- sel kapcsolatban ki kell emelnünk a közvetlen és a közvetett környezet, a családi, szociális és társadalmi atmoszféra determina- t í v, meghatározó szerepét a tanuló szellemi és intellektuális arculatának formálásában. Ezeknek a fejlődési előzményeknek a közvetlen eredője a

tanuló magaviseleté és előmenetele az iskolában. A gyermek születésétől kezdve mint a társadalom tagja él és fejlődik. Legközvetlenebb környezetében, a családban fokozatosan szívja fel magába szüleitől a társadalmi tapasztalat legalapvetőbb formáit, megismerkedik a tárgyak felhasználási módjával, elsajátítja a beszédet, az emberek közti érintkezés eszközeit, formáit stb. Természetesen a családban a gyermek olyan emberi m a- gatartást, életmódot és emberi viszonylatokat sajátít el, amilyenek az adott családban szokásosak. És ezzel talán el is érkeztünk fejtegetéseink kulcsproblémájához. A tanulót a családi környezet alakítja, for málja, saját jellege, közvetlen szükségletei, legtöbbször szeszélyes fejlődési törvényszerűségei szerint. A fentiek alapján a családi anamnézis megbízhatóan megokolja a tanuló előmenetelét az iskolában. A családi anamnézis két alapvető jelentőségű tényezőre épül, ezek

aj a család anyagi viszonyai,

bj a család szociális és társadalmi atmoszférája.

A technizált szupermodern korszak

— amelyben a tanuló él — különleges jelleget és szerepet juttat a családnak, amely aztán ezt a jelleget a maga mindennapos közvetlen és intenzív hatásával, ennek sokféle eszközével, módjával és formájával átvetíti a tanuló egész alapjellemére, iskolai magatartására és munkájára. Nagyon sok családban intenzív erővel hatnak még a múlt szokásai, előítéletei, életformái. Az elmúlt iskolai évben — intern kísérletképpen — rövid, tömör, lényegretörő családi anamnézis formájában igyekeztünk felderíteni a gyenge, rossz előmenetelű és magaviseletű tanulók otthoni és családi feltételeit és körülményeit. Az eredményt

— helyhiányra való tekintettel — most nem ismertethetem, de érdekes, meglepő és elgondolkodtató eredményeket és következtetéseket kaptunk. Csaknem kivétel nélkül valamennyi bukott, rossz előmenetelű és magaviseletű tanuló családi viszonyaiban voltak rendkívüli, deformált, pato99