Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1969-12-01 / 4. szám - Kelecsényi László: Szociális helyzet - tanulmányi előmenetel

logikus mozzanatok, amelyek a tanuló szellemi-intellektuális fejlődését szélsőségesen rossz irányban befolyásolták vagy teljesen helytelen irányban fejlesztették. Iszákos apa (esetleg anya is], a szülők külön élnek, elváltak, az apa távol dolgozik, ritkán jár haza, a szülők valamelyike súlyos beteg vagy szellemileg csökkent értékű, valamilyen okból — legtöbbször az említettekből — rosszak a család anyagi viszonyai. Részletezhetnénk, tovább analizálhatnánk ezt a családi anamnézist. Mert itt találkozunk az iskola oktatónevelő munkájának, hivatásának azzal a problémájával, amit a pedagógus hivatott lenne megoldani, de az esetek túlnyomó többségükben túlnőnek lehetőségein, eszközein és hatáskörén. Minden pedagógus maximálisan felelős társadalmi és erkölcsi vonatkozásban azért, hogy a rábízott tanulóból a fiziológiai és intellektuális fejlődésnek — az adott lehetőségek szerint — maximáils fokát fejlessze ki. Viszont arról, a fentiekben vázlatosan és egyértelműen érintettem, bátran és egyértelműen elmondhatjuk, hogy már nem pedagógiai, hanem igenis társadalmi és szociális probléma, amelyeket pedagógiai síkon, pedagógus eszközökkel és munkaformákkal esetleg befolyásolhatunk, de véglegesen megoldani nem lehet. Rendkívüli módon megnehezítik az ilyen és hasonló problémák a pedagógus munkáját, rendkívül előnytelenül összpontosulnak ilyen tanuló esetében a szubjektív és objektív hatások, tényezők — amelyek szintetikus formában vetítődnek ki a tanuló előmenetelében és iskolai magatartásában. A pedagógusnak az ilyen tanulókban fel kell ismernie az alapdiagnózist, csak ennek alapos ismeretében találhatja meg a megfelelő és célravezető módszert,

mellyel az illető tanulóból a szellemi teljesítménynek legalább a minimális fokát elővarázsolja. Pszichológiai síkú hozzáállás, pedagógiai optimizmus és felelősségérzet, módszertani készültség nélkül a hátrányos és deformált szociális hátterű tanulókból könnyen intellektuális selejt válhat.

Az ilyen tanulókat igyekeznünk kell kimozdítani közönyükből, fel kell bennük ébreszteni az intellektuális aktivitás igényét, fel kell őket rázni szellemi tespedtségükből — hogy lélektani alkatuknak és szellemi teljesítőké pességüknek megfelelően az alapiskola követelményeinek legalább minimális fokát elsajátítsák. A pedagógus természetesen a rossz családi és szociális feltételeken és körülményeken keveset változtathat — azonban céltudatosan igyekeznie kell, hogy az otthoni — igen sok esetben szellemileg visz- szahúzó és deformáló környezet hatását pedagógiai tapintattal ellensúlyozza és ezzel egyben a tanulót jel- lembelileg formálja és a szükséges tárgyi ismeretekkel felvértezze. A pedagógus szellemi többletmunkáját az a tudat kel hogy jutalmazza, hogy a tanulót nehéz szubjektív feltételek mellett olyan alaptudással rendelkező egyéniséggé formálta, aki a társadalomban való érvényesülésével, hasznosságával adja meg a pedagógus oktató-nevelő munkájának igazi erkölcsi értékét és nagyságát.

A szerkesztőség megjegyzése: A szerző cikkében a tanuló pszichobiográfiai megfigyelésének csak két összetevőjét (személyes anamnézis, családi és szociális anam- nézis) tárgyalja részletesebben. A központi idegrendszer működési képességéről, valamint a tanuló iskolai jellemzéséről, értékeléséről esetleg egy legközelebbi írásában számol be.

Hogyan kell kitölteni a bizonyítványt kérdezi tőlünk több olvasónk.

A Szocialista Nevelés értesíti a kedves kartársakat, hogy ezzel a kérdéssel lapunk már foglalkozott és arra a választ lapunk 1988. évf. 10. sz. 312. oldalán adja meg. 100