Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)

1969-09-01 / 1. szám - Az alsótagozati nevelés életéből

Az Asőmsom NeVeLéS

életéből

Milyen legyen az órarend?

)

A természetben általános jelenség a periodikus változás (a nappalok és éjszakák, évszakok stb.j. Az emberi életműködések is általában periodikusak, ezért a tananyag beosztásának és az órarendnek is alkalmazkodnia kell ehhez. A tanulás komoly szellemi munka, amely összpontosított és tartós figyelmet, emlékezeti, képzelő és gondolkodó tevékenységet igényel. Ezenkívül e munkával járó érzelmi viszonyátélések, izgalmak szintén nagymértékben igénybe veszik a gyermek idegrendszerét. Az is megfontolandó, hogy e munkát — különösen ősztől tavaszig — zárt levegőn, viszonylagos mozdulatlanság, a padban ülés állapotában végzik. Ennek kövtekezményeként törvényszerűen jelentkezik a gyermeki fáradtság. A tanítónak a tanítási órára készülve ezért számolnia kell a foglalkozás tananyagának a pedagógiai pszichológia szempontjából is a gazdaságos beosztásával. Különös tekintettel kell lennie a 6—8 éves gyermekek teherbíró képességére, arra, hogy a figyelem tartama az 1—3. osztályban nem több, mint 15—20 perc. Ezért a tananyag (olvasás, ének, idegen nyelv, számtan stb....) automatizálása során gyakran változtassuk a foglalkozások jellegét. Egyéni beszélgetés, kórusban való kérdés- felelet, egy-egy olvasási beszélgetési szituáció alakítása, dramatizálása, a csoportos, ritmizált szövegmondás, a csoportok közti versenyek, gyakori dalolás, játékos cselekmény-utánzás azaz torna (fyzminutkyj stb.... Tehát vonzóvá, érdekessé és kellemessé kell tenni a foglalkozásokat, hogy a tanulók kellő várakozással fogjanak munkához, kedvező légkörben dolgozzanak, és élvezhessék a jól végzett munka örömét. Ez utóbbi érdekében kívánatos, hogy az osztály tanulóit osszuk pl. a szlovák beszélgetés, a zenei nevelés óráin hat-nyolc tanulóból álló „beszélő-éneklő sejtekre“. A hallás utáni tanítás-tanulás során elengedhetetlenül fontos, hogy egy-egy csoport („beszélő vagy éneklő sejt“J ismételje, hangoztassa a hallottakat. Éppen azért — a jól végzett munka öröme érdekében egY‘egy ilyen csoportban kell hogy legyenek olyan tanulók, akik

— könnyebb felfogásúak, egyedül is jól, szép kiejtéssel beszélnek, biztosan intonálva énekelnek;

— kezdetben csak kollektívában tudnak beszélni, énekelni;

— gyengébbek, és akik

.— gátlásosak.

A dalolásnál, s csoportos beszédgyakorlatoknál, a versenyszerű feleld tetésnél tehát: ne osszuk a gyermekeket mechanikusan a padsorok, illetve az ülésrend szerint, vagy a lányok és a fiúk csoportjára. Még akár másmás foglalkozásokon való más-más ülésrend árán is! Gonddal összeállított „beszélő-éneklő-sejtekre“ osszuk az osztályt. Az ilyen beszélő-éneklő10