Szocialista Nevelés, 1969. szeptember-1970. június (15. évfolyam, 1-10. szám)
1969-09-01 / 1. szám - Készítsük több gonddal az órarendet!
Úr a bozótban) esetében azt a választ kaptam, hogy ha az egész sok, hozzuk le a felét. Talán felesleges ezen a helyen arra utalnunk, hogy éppen egy ballada esetében, ahol az egész minden apró részletnél többet mond, a mechanikus mennyiségi elvnek ez milyen barbár alkalmazása. Mindezzel el is mondottuk a tanterv elkészítésénél a koncentráció alkalmazásának másik rendkívül fontos alapelvét: ne gondolkozzunk mechanikusan, mindössze az eszmevilág párhuzamait keresve, mert könnyen zsákutcába juthatunk! Az előbbi példa mindössze az esztétikai, szorosabban véve költészettani szempontok alkalmazását is igényelte a politikai történetiek mellett; talán mondanunk sem kell, hogy itt még más egyéb is közrejátszhat. Hogy két költő mikor jelent a két nép közös szabadság- harcát jelző, valóban párhuzamos jelenséget, az nemcsak politikai történeti probléma; annak, aki a tanulóifjúság előtt egymás mellé állítja őket, a kérdést a maga teljes összetettségében kell ismernie, nem azért, hogy az ifjúság számára bonyodalmakat okozzon, hanem azért, hogy tudja: mit, hol és hogyan kell a tananyagba felvennie. Ennél a kérdésnél talán a legegyszerűbb és éppen ezért egy ilyen rövidre szabott fejtegetésben legkönnyebben megoldható probléma: a ma még mindig bőven megtalálható átfedések megszüntetése. Teljesen fölöslegesnek tartjuk, hogy ugyanazokat az irodalomelméleti, vagy -történeti alapfogalmakat, amelyek nincsenek egy kultúra formai (nyelvi) elemeihez kötve, a tanulók teljes részletességgel két helyen is megtanulják és még hozzá koncentráció híján esetleg egészen más időben és más-más anyaggal kapcsolatban. Hogy mi a pozitív hős vagy mik a dráma műfajai, abban sem szlovákul, sem magyarul nincs különbség, s mi még abban sem találnánk semmi eretnekséget, ha az egyszerűség kedvéért, minden nagyképűség levetkő- zésével az idő és a hely megtakarítása céljából az egyik helyen meg-' mondanók, hogy pl. a „típus“, „vígjáték“, „tükröződés“ stb. szavak a másik nyelvben mit jelentenek. Persze, rendkívül óvatosnak kell lennünk: abban a pillanatban, amikor olyan elméleti részhez értünk, ahol a forma problémáit is érintenünk kell, akkor meg kell a kérdést mind a két nyelven tárgyalnunk. Bármennyire is rokon mind a két nyelv verselése, külön kell szólnunk a magyar s külön a szlovák verstanról — a rokonságra való utalással — már csak azért is, mert az adott példák segítségével a tanulóknak mindkét kultúra verskincsébe bele kell tekinteniük. KÉSZÍTSÜK TÖBB GONDDAL AZ ÓRARENDET! Az órarendek hajmeresztő pedagógiai hibákat tartalmaznak. Bizonyítékként sorolhatnánk, hogy hány helyen kerül két egymást követő napra egy-egy tantárgy heti 2 órája. Persze, nem jobb az sem, ha ez a két óra hétfő és szombat távlatába húzódik széjjel. Hány helyen találunk egymással periodikusan váltakozó potya és nehéz napokat! Az egyiken rajz, ének, testnevelés, tehát együtt mindaz, amire írásban, szóban ritkán kell készülni, a másikon a matematika, nyelvek és kémia sűrítve. Az iskolák kényszerhelyzetre hivatkoznak éppen úgy, mintha azt kifogásoljuk, hogy. valamelyik nap első órája rajz és az utolsó matematika. Lehet, hogy igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy erre a tények kényszerítik az órarendek készítőit, mégis azt kell mondanunk, hogy a pedagógiai tevékenység eredményessége érdekében ilyenkor még a tényeken is változtatni kell! Mindenesetre: a jelenségek arra figyelmeztetnek mindany- nyiunkat, hogy az eredményvizsgálatok előtérbe állításával egyidejűleg fokozottabb gondot kell fordítanunk az eredményesség feltételeinek biztosítására is. (Részlet Kerékgyártó Imre: Hogyan kezdődött a tanév? c. cikkéből. Köznevelés 1968, október 11. 726. oldal.) 9
