Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 1. szám - A Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél évszázados emlékünnepe iskoláinkban - Szebenyi Péter: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tanításáról

hogy már nem lehetséges. Ugye emlékeztek: az 1905-ös forradalom bukásának egyik fő oka volt a cári túlerő. Az, hogy a cár csapatait a forradalom ellen tudta irányítani, és az angol és francia tőkések segítették. Most viszont a világ tőkései mivel vannak elfoglalva?

T: A háborúval.

N: Az első világháborúval. És a legnagyobb gondjuk nem az, hogy az orosz tőkéseknek segítséget nyújtsanak. Tehát ez az a pillanat, amikor valóban tenni kellett, és a proletariátus valóban magához tudta ragadni a hatalmat. A forradalmat tehát a munkásosztály vezette, de ezt a munkásosztályt is egy milyen csapat vezette? Kik ezek?

T: A bolsevikok.

N: A forradalmi bolsevik párt. Élén?

T: Leninnel.

A bemutatott órarészlet sajátos ritmusát jelölve a következő képet kapjuk:------------II К I О I I I M II К I I I MI TI

I к I ------íl 11 m II тип: к 11 |м i Tii II

____у TII i к i к i i м и к 11 i

(K — tanári kérdés, I — helyes tanulói mondat, О — helytelen tanulói mondat, M — tanári megerősítés, TI — a tanár magyarázó mondata.) Ebből kitűnik, hogy az adott tanárra igen jellemző а К I M || 'snuiitJ

A jelenlegi történelemtanítási gyakorlatnak az egyéni eltérésektől független leggyakoribb hibája, hogy a tanulókat nem hagyja önállóan következtetni, ehelyett csaknem mindig a tanár kérdésekkel kijelölt gondolatai útján juttatja el őket a szükséges általánosításokhoz.

A tananyag előre kiválasztott súlyponti részeinek feldolgozására ez az eljárás nem alkalmas, mivel nem teszi lehetővé a tanulók gondolkodási önállóságának kibontakozását. Ezért értéke nevelési szempontból is vitatható, hiszen napjainkban csak az önállóan kikövetkeztetett, „felfedezett“ ismeretek válhatnak valódi meggyőződéssé. A tanár gondolati pályáján végigfutó tényleges és „költői“ kérdésekkel kisebb szakaszokra bontott magyarázatot a tananyag nem súlyponti részeinek közlésére használhatjuk ugyan, ebben az esetben is vigyázni kell azonban, hogy az apró kérdések ne raboljanak el túl sok időt a lényegi részek tárgyalásától.

Az előre kiválasztott súlyponti anyagrészeket más módszerekkel kellene feldolgozni. A helyes megoldás az lenne, ha a tanár: 1. élőszóval, a tankönyv és szemelvények felhasználásával, szemléltetéssel, valamint más változatos és lebilincselő módszerekkel a történelmi eseményekből elégséges alapot nyújtana az elemzéshez; 2. világos kérdésekkel felvetné a tények alapján megoldandó és valóban megoldható problémát; 3. elég időt biztosítana arra, hogy a gyermekek áttekintsék a kérdéses problémát. (Egy-két percnyi előzetes gondolkodási időt feltétlenül hagyni kellene a tanulóknak akkor is, ha nem egyéni vagy csoport-, hanem frontális munka keretében történik az elemzés!)

Bár az új tankönyveket felhasználva viszonylag sokan próbálkoznak azzal, hogy egy-egy problémát a gyermekekkel önállóan oldassanak meg, a gyakorlatban ezek a kísérletek rendszerint eltorzulnak, mivel a tanárok a felsorolt nélkülözhetetlen feltételeket csak nagyon ritkán biztosítják. Pedig a tanulók a szükséges előkészítés után és körülmények között — az életkoruknak megfelelő színvonalon — képesek önálló következtetések levonására. Ezt illusztrálja a következő órarészlet:

Miután a tanár színesen ismertette a szovjetek II. Összoroszországi Kongresz- szusának megnyitását, így folytatta magyarázatát.

N: A kongresszus első határozata az volt, hogy véget vetett a háborúnak. Egy határozatot — idegen szóval dekrétumot — hoztak, és ebben a dekrétumban kijelentették, hogy a háborúnak véget vetnek. Hatalmas lelkesedés uralkodott

6