Szocialista Nevelés, 1967. szeptember-1968. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 1. szám - Radovan Richta: Válaszúton a civilizáció / Könyvekről

sedésével számol. A műszaki-tudományos forradalomba való átmenet feltételezésével hazánkban is számolhatunk azzal, hogy az ipari növekedés megáll és a jelenlegi túlzottan magas részarány csökkenni fog (1948 óta az ipar és az építészet részesedése 34%-ról 47°/o-ra szökött fel].

Amennyiben az eddigi tagoltság mellett maradunk, megállapítható, hogy a jelenlegi műszaki fejlődés minden iparilag fejlett országban az emberi munka áttolódását idézi elő a termelés szektorából (a kereskedelem kivételével] a nem termelő foglalkozási ágakba. E két szféra aránya az SZSZKSZ-ben 82 : 18-ról (1940] 76 : 24-re (1964], Kanadában 61: 39-ről 54 : 46-ra, az USA-ban 59 : 41-ről (1940] 48 : 52-re (1962] váltott át; kereken számítva a közvetlen termelés arányban van az automatizálás fokával, míg hanyatlása közvetlenül arányos az automatizáció bevezetésének gyorsaságával.

c) A műszaki-tudományos forradalom távlata nyilvánvalóan az ún. harmadla- gos szektor (szélesebb értelemben vett „szolgáltatások“} szemmel látható fejlődésével függ össze, amely egyes országokban már a teljes foglalkoztatottság több mint felét veszi igénybe, és az USA-ban a következő évtized során a nemzeti munka 2/3-át foglalja magába. Azonban ez a szektor sem homogén, mint ahogy azt Nyugaton a jövőről szóló elképzelések feltételezik. Nem homogén összetételében és a jövőt illető előrejelzés terén sem.

ca] Kétségtelenül nagy ugrást jelez a tudományos és kutatómunkások számbeli növekedésének rendje, akiknek részaránya az élenjáró országokban a jelenlegi kb. 2%-ról 20—25 év leforgása alatt 10%-ra nőhet és ez a szám a következő évszázad elején megkétszereződhet (bár a kutatás segédmunkáinak automatizá- ciója bizonyos lassúbbodást idéz elő).

eb) Az ún. „harmadlagos szektorion belül egyre kifejezőbben integrálódik az ember iránti gondoskodás területe: iskolaügy, művelődés, egészségügy, stb., amely biztosítja a dolgozók kulturális-műszaki fejlődését; ezáltal határozottan összefügg a társadalmi termelőerők alkotásával és a munka e téren különös, emberileg jelentős tartalommal telítődik. Ügy tűnik, hogy a műszaki-tudományos forradalom az emberi munka jelentős hányadát éppen ide helyezi át — és ez a hányad távlatilag összevethető lesz az iparral.

cc) Jelenleg rohamosan részesedik a tulajdonképpeni szolgáltatás, a kereskedelem (a nemzeti munka 30—40%-ig). Az utóbbi évtizedekben főképp az adminisztratív ágazat növekedése imponáló: Angliában az utóbbi 30 esztendőben felével, az USA-ban hétszerte gyorsabban nőtt, mint a munkásság száma. Ha tehát a műszaki fejlődés lehetőségeit mérlegeljük és leszámítjuk azt, hogy a tőkés országokban a pénzügyi és kereskedelmi ügynökségek túltengenék, e növekedés bizonyos határértékeivel számolhatunk:

— bizonyos határt elérve valószínűleg a kereskedelem és közlekedés dolgozóinak növekedése megáll (az USA-ban ez már megtörtént);

— az irányítás rendszerének tökéletesítésével és a kibernetika felhasználásával az adminisztratíva területén is ellenkező rend alakulhat ki (az USA-ban most kerül sor erre az állami hivatalok viszonylatában);

— a műszaki fejlődés később a tulajdonképpeni szolgáltatásokat is eléri.

Ezek a változások a nemzetgazdaság új, tudományos tagosítását kényszerítik

ki, amely a hagyományos „termelő“ és „nem termelő“ kategóriák fölé telepedik.

Beavatkozás a munkamegosztás terén

Az ipari forradalom a társadalmi munkamegosztás terén mindenütt bevezette az emberi életet betöltő hivatás szűk szakosítását, és a legkülönfélébb szakágazatok (és szakmai korlátozottságok) mellett megalkotta a „specialitások megszüntetésének specializációját“ (Marx), vagyis az üzemi munka dandárját egyhangú kezdetleges teljesítmények szintjére szorította. A munkateljesítmény és az irányítás, a testi és szellemi munka elkülönítése a hagyományos ipari (me- chanizált] termelés során elvi jelentőségűvé vált.

27